Denevér-monitoring a Vértesi Tájvédelmi Körzetben
Megjelenés: 2019.02.01
A telelő denevérek számbavételével, és az adatok évről évre történő összehasonlításával pontos képet kapnak a szakemberek a természetvédelmi oltalom alatt álló denevérfajok állományáról.
2019 januárjában a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Természetvédelmi Őrszolgálatának szakemberei végigjárták a Vértes-hegységben
ismert denevér telelőhelyeket. Ezek a védett repülő emlősök nem csak
természetes barlangokban telelnek, hanem bányavágatokban, elhagyott pincékben,
régi katonai óvóhelyeken és minden olyan számukra alkalmas üregben, ahol
megtalálják a fajra jellemző, igényének megfelelő hőmérsékletet, páratartalmat
és persze a nyugalmat is.
Ezeken a helyeken hibernált állapotban vészelik át a téli
időszakot. Ilyenkor szívverésük, légzésük, anyagcseréjük lelassul,
gyakorlatilag „tartalék lángon” várják a tavasz eljöttét.
Kiemelt
természetvédelmi feladat ezen telelőhelyek védelme, hiszen zavarás esetén,
– ami lehet egy barlang rendszeres látogatása is – fokozottabban fogy az
az energiatartalék, ami feltétlenül szükséges a túlélésükhöz.
Az évenkénti téli számlálás során összegyűjtött adatok
alapján információkat kapunk a területen előforduló fajokon túl az egyes
állományok változásairól is.
A mostani vértesi számlálás eredményeként 10 helyszínen, 8
faj 124 példányát találtuk meg, dr. Hegyi Zoltán természetvédelmi őr szakmai
irányításával.
Klébert Antal
természetvédelmi
őrkerület-vezető
Kapcsolódó helyek
Vértesi Tájvédelmi Körzet
Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1976-ban hozta létre a Vértesi Tájvédelmi Körzetet, mely a hegységből 15.000 hektár nagyságú területet foglal magában. A tájvédelmi körzet megalapításának célja az volt, hogy a Tatabánya, Székesfehérvár, Mór által meghatározott, erősen iparosodott környezetben megőrizze és az utókornak átadható állapotban tartsa a Vértesben és környékén található természeti örökséget.
Mik ennek az örökségnek a jellegzetességei? Mindenek előtt az a biológiai sokféleség, a természetnek az a gazdagsága, mely a kedvező környezeti adottságok következtében ezen a viszonylag kis területen kialakult. Ez a nagyfokú változatosság megnyilvánul a földtani felépítésben, a domborzati és kitettségi viszonyokban, valamint a növény- és állatvilág változatosságában is.