Békák Napja
Megjelenés: 2025.03.20
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #0a624b;"><strong>A természetvédők naptárában március 20-a a békák napja, mely csak egy „varangyugrásnyira” van a víz világnapjától. A két nap lényegében jegyben jár egymással, hiszen, mint minden élőlényt, a békákat is csak élőhelyükkel együtt lehet megvédeni.</strong></span></p>
De mit is csinálnak ilyenkor a békák?
Amikor a keményebb fagyok elmúlnak, az első áztató esők egyből előcsalják téli telelőhelyeikről a békák népes seregeit. Ösztönösen indulnak el ilyenkor jól megszokott szaporodóhelyeik felé. A szerencsések útját nem keresztezi semmilyen emberi akadály. Már az egészen kis vízállások is alkalmasak lehetnek számukra, néhány nap alatt képesek benépesíteni azokat. Mostanság bármerre kirándul az ember, ha bekukkant a vízfelszín alá, petefelhők, petezsinórok és békafejek bukkannak fel a legváratlanabb helyekről, legyen szó egy keréknyomról, dagonyáról vagy éppen egy kerti esővízgyűjtőről. Sokszor elég csak hallgatózni a víztestek közelében. Ebben az időszakban gyakran csendül fel az erdei béka kopogtató hangja a víz alól vagy a barna varangy jellegzetes ugató éneke.
A legkorábban ébredők általában az erdei békák, sokszor még jéghártya feszül a vízen, de a petefelhőket már lerakták a nőstények.
Mit tehetünk mi márciusban a békákért és a többi kétéltűért?
Ha „kétkezi” kétéltűvédelmi tevékenységet szeretnénk végezni, február végén, március elején érdemes becsatlakozni az országosan több helyen is meghirdetett békamentő akciókhoz. Hogyan kell békát terelni, mit tud segíteni egy önkéntes? Azokon a helyeken, ahol a kétéltűek telelő-és szaporodóhelyét erős gépjárműforgalommal rendelkező út keresztezi, terelőrendszerek kialakítására van szükség, hiszen hiába indulnak el az állatok ösztönüktől vezérleve a víztestek/vízfolyások felé, sajnos csak kevesen érkeznek meg oda a gázolások miatt. Annak érdekében, hogy a biztonságos átjutások számát növeljük, az ilyen helyeken ideiglenes terelőrendszert állítunk fel. Ezek építési, majd bontási munkálatainál jól jön mindig a segítő kéz. Az elkészült békaterelő vagy átvezeti a kétéltűeket az úttest alatt húzódó műtárgyon vagy a paraván mentén vödrökbe tereli őket. A vödörbe pottyant jószágokat az önkéntesek és elhivatott szakemberek napról-napra szigorú protokoll szerint átszállítják a szaporodó helyekre.
Visegrádon készül a terelőrendszer
Felépült az esztergomi békaterelő is (Fotó: Novák Adrián)
Otthoni praktikák
Ha kertünk mérete és adottságai engedik, alakítsunk ki kerti tavat. Ez igazi kis paradicsom lehet a kétéltűek számára, mindamellett, hogy madarak, kisebb emlősök is fel fogják keresni rendszeresen az év során. Arra ügyeljünk, hogy az állatok, ha kedvük úgy tartja, ki tudjanak mászni belőle.
A kertben érdemes rendezetlenebb részeket is hagyni, melyek később nem csak az ízeltlábúak fognak megköszönni, hanem az összes többi kertlakó is. A lenyíratlan kertrészek a kusza avarkupacok és a komposzt terített asztal egy gilisztázni induló varangy számára.
Kerüljük a vegyszerezéseket!
Időközönként nézzünk le a vízóra aknákba! Ha legyengült, kimászni nem tudó egyedet találunk, segítsünk neki kijutni!
Ha olyan esővíz gyűjtőnk vagy úszómedencénk van, melynek falán nem tud egy bajba jutott állat felkapaszkodni önerőből, tegyünk bele egy deszkát, vagy faágat, hogy ki tudjon mászni rajta.
Erdei béka (Fotó: Hock Ferenc)
Veszélyben vannak a kétéltűek?
Ez a különleges élőlénycsoport különösen érzékeny a környezeti változásokra, emberi hatásokra, ezért indikátor szervezetként is számon tartjuk őket. Évről-évre azt tapasztaljuk, hogy hazai állományaik csökkennek. A kis léptékben is egyre jobban tetten érhető klímaváltozás miatt nagyon szárazak a tavaszok, emiatt beszűkülnek a szaporodóhelyek. Ha le is tudják tenni petéiket, nem biztos, hogy a víztest vagy a vízfolyás megéri azt, hogy a lárvák átalakulva elhagyhassák bölcsőjüket. Valójában a kétéltűek sosincsenek biztonságban. Maguk is érzékenyek a vegyszerekre, de a kémiai szúnyoggyérítés például erősen érintheti őket. Ilyenkor egyik napról a másikra tűnik el a táplálékukat adó gerinctelenek nagy része élőhelyükről. Hatalmas távolságok megtételére nem képesek, így lényegében minden nagyobb építkezés, szélesebb útburkolat akadályt jelent számukra. Természetes életterük folyamatosan szűkül. Ha éppen nem a közvetlen emberi hatásokat próbálják túlélni, akkor sincsenek biztonságban, hiszen a vizekben élő inváziós halfajok kieszik a petéket és a lárvákat. Ha ez nem lenne elég, kutatók kimutatták, hogy létezik olyan gombás megbetegedés (kitridgomba), amely a kétéltűek bőrlégzését bénítja meg egyik halálos tünetként. Sajnos nagyon könnyen átadhatják egymásnak ezt a fertőzést az állatok, így nem véletlen kérik a természetvédelmi szakemberek, hogy amennyire csak lehetséges kerüljük az állatok érintését, hiszen az ember is lehet hordozó. A kétéltűek a táplálékhálózat megkerülhetetlen és nehezen helyettesíthető szereplői, így védelmük kiemelt feladat kell, hogy legyen. Ebből fakadóan Magyarországon minden kétéltű- és hüllőfaj védett.
A békákon túl
A békákon kívül a farkos kétéltűekről is érdemes néhány szót ejteni. Kedvező csapadékviszonyok esetén márciusban kezdetét veszi a gőték násza is, a foltos szalamandra nőstények pedig elkezdenek a kisvízfolyások irányába iparkodni, hogy világra hozzák a tavaly nyár óta testükben fejlődő lárváikat. Rájuk is figyeljünk!
Foltos szalamandra kel át az úton (Fotó: Novák Adrián)
Legyen örömünnep, ha a kerti tavunkba béka vagy gőte petézik! Lássuk meg ezen élőlények szépségeit, tanuljunk meg együtt élni velük!
Írta: Tóthné Becsei Katalin látogatóközpontvezető