Akinek megfagyni nehéz
Megjelenés: 2025.02.24
<p style="text-align: justify;"><span style="color: #ba372a;"><strong>Megkezdtük az egyik legkorábban megfigyelhető rovar, a skarlátbogár (<em>Cucujus cinnaberinus</em>) felvételezését a Nagykőrösi pusztai tölgyesek Natura 2000 területen. A pusztai tölgyesek Magyarország egyik legveszélyeztetettebb élőhelytípusa. A keresett ízeltlábú faj pedig védett és Natura 2000 jelölőfaj is egyben.</strong></span></p>
A tetszetős külsejű bogár nevét élénkvörös színéről kapta. (A skarlát az antibiotikumok alkalmazása előtt rettegett gyermekbetegség volt, melynek jellegzetes tünete az égővörös, apró kiütések megjelenése.)
A skarlátbogár a lapbogarak családjába tartozik: testének háti és hasi oldala – lárva és kifejlett korban is - teljesen lapos. A kifejlett egyedek 1-2 cm hosszúak.
A lárvák főként korhadékot és más rovarlárvákat fogyasztanak, az imágók pedig ragadozók. Ez a faj idős, korhadásnak indult fák leváló kérge alatt él, számos fafajban előfordul (tölgy, nyár, fűz – akár még akác és fenyő is). A különböző korhadtsági fokú holtfa meghagyása az erdőkben, facsoportokban tehát a skarlátbogár számára is létfontosságú.
Skarlátbogár lárvák ideális élőhelyükön (fotó: Csóka Annamária)
Miben különleges ez a faj? A fagypont alatt képződő jégkristályok roncsolják a sejteket, ám a skarlátbogár fagyálló fehérjék termelésével megakadályozza képződésüket. Ezenfelül glicerint is termel, mellyel testének fagyáspontját tudja csökkenteni.
A kidőlt tölgy holtában is sok élőlénynek jelent majd otthont (fotó: DINPI)
Az igen ritka pusztai tölgyesek egy szép példája nyáron (fotó: Szelényi Gábor)
A skarlátbogár egyedszámát nehéz becsülni, hiszen ahol már megtaláltuk példányát, nem kerestük tovább, hogy kíméljük az élőhelyét. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a kutatási területen sajnos nem gyakori.
Írta: Csóka Annamária