Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

50 éves a Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület (2. rész)

Megjelenés: 2016.08.26

Cikksorozatunkból megismerheti az idén félévszázados természetvédelmi területünk Madárdal tanösvényét.

Az első rész ITT olvasható!

A szikes puszta létrejöttéhez és fennmaradásához kellett a legelő őshonos háziállatok nagy száma. A tájban tartott jószág megfigyelésén felül tanulmányozni lehet a legeltetés hatását a növény- és állatvilágra. A szikes puszta jellemző növényvilága a legeltetést és taposást hosszú távon is tűrő fajokból áll. Ilyenek a védett fátyolos nőszirom, a poloskaszagú kosbor, a kisfészkű aszat és a védendő ürmös, bárányparéjos, sziki őszirózsás gyepek. A legeltetéshez kapcsolódó különleges madárfajokat szakvezető kíséretében figyelhetik meg a látogatók egy fokozottan védett területen, ahol a 2000-es évek elején kezdtük el a szürke marha legeltetést. Néhány év leforgása alatt addig nem költő fajok jelentek meg Dinnyésen. Elsőként a törpe vízicsibe telepedett meg, de hamarosan a batla is állandó fészkelővé vált: 2009-ben már 16 pár költött. A tocsogók legeltetése a parti madaraknak is kedvezett. Hosszú idő után újra fészkelt a piroslábú cankó, a gólyatöcs és a gulipán. A rendkívül intelligens nyári ludak és a szürke marhák között különleges kapcsolat alakult ki. A ludak a fiókáikkal rendszerint a szürke marhák közelében helyezkednek el, mintha tudatosan keresnék a társaságukat. Feltehetően tudják, hogy a szürke marha távol tartja, és adott esetben el is űzi legfőbb természetes ellenségüket a rókát. Akkor vált ez egyértelművé, amikor legelőváltáskor 3-4 km-rel távolabbra tereltük a gulyát, a libacsaládok pedig már másnap utánuk mentek. Ugyancsak a legeltetés hozta ide fészkelni a ritka füleskuvikot és a fokozottan védett szalakótát is.

A Dinnyési Belső-tavon 300 méter hosszú híd vezet át, s mivel a környező gyepeket és a tavat is lovakkal legeltetik, egészen közelről szemlélhető a legeltetés és taposás hatása. A vízben temérdek tavi boglárka virít, planktonok tömege nyújt táplálékot békáknak és madaraknak. Meglepő, hogy a békák szaporodása szempontjából is kedvező a legeltetés. Az ebihalak ugyanis algafogyasztók és meleg vizet igényelnek, az algáknak szintén a napsütötte víz a lételemük. Az emberrel szemben eléggé bizalmas gólyatöcsök fészkei a lovak által taposott iszapra épülnek.

A Dinnyési-fertőn és közvetlen környezetében fészkelő madárfajok száma rendkívül változatos és gazdag a vízszint, a legeltetés és a nádaratás függvényében. Bár elsőre logikusnak tűnhet a gondolat, hogy sok víz sok madarat jelent, de ez valójában fordítva van. A sok víz csak igen kevés fajnak kedvez. Jellemző példa erre a 2010-es év, amikor a sok csapadék következtében kialakult magas vízállás miatt alig költött madár a Dinnyési-fertőn. Ugyanakkor csak az elmúlt 30 évben nyolcszor is kiszáradt, vagy közel került a kiszáradáshoz a tó. Egy sekély vizű szikes mocsár életéhez hozzátartozik az időnkénti kiszáradás, ami rendszerint nyár végére, ősz elejére következik be. Ezt megelőzően viszont tömegével költenek a szigeteken a különböző parti madár fajok, sirályok, csérek és récék. A gémtelepnek ma már a legnépesebb lakója a nemes kócsag. A kis kócsag és az üstökös gém csak néhány párban képviselteti magát. Bakcsók, szürke gémek és vörös gémek ugyancsak szép számmal fészkelnek. Rendszerint a közelükben neveli fiókáit a barna rétihéja. A kanalasgémnek nem rég még több mint 100 páros állománya volt, ma viszont ritkaságnak számít.

A vonuló énekesmadarak közül legkorábban a fülemülesitke érkezik vissza, ami a gyékényes sűrűségek lakója és szívesen költ varsababákban a barkóscinegével egyetemben. Már Herman Ottó feljegyezte, hogy a Velencei tavi halászok a varsáikat egy különleges nádkonttyal, úgy nevezett varsababával jelzik, s ezekben sok madár fészkel. Ma már csak a madarak kedvéért készülnek a varsababák. Számos műfészek, költőláda és madárodú biztosítja sok madárfajnak a biztonságos fészkelését.
Nem csak költési időben, hanem vonulási időszakban is jelentős gyülekező hely Dinnyés. Ősszel a ludak, récék, sirályok és fecskék ezrei jönnek a tóhoz. De minden évszak szolgál érdekességekkel, ezért egész évben tematikus túrák várják az érdeklődőket. Több tavaszi-nyári garantált túra kifejezetten a hangokról szól. Nem csak az énekes madaraknak van hangja, és nem is csak a madaraknak van dala. Énekelnek a békák, a tücskök, szöcskék, sáskák, kabócák és még a lótücsök is. Ennek jegyében ebben az időszakban hajnali, de gyakrabban esti túrára várja a látogatókat a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság.

Fenyvesi László