Az Ipoly
A nemzeti park másik névadója az év nagy részében jelentéktelen vízfolyásnak tűnik, ám az itt élők jól tudják, hogy valós a megtisztelő cím, amely hazánk legszeszélyesebb folyójává tette az Ipolyt. Majd’ kilencszázszoros különbség mutatkozik a kisvízi és az árvízi vízhozam között, melynél nagyobbat csak a Tisza produkál a Kárpát-medencében.
Az Ipoly a szlovákiai
Vepor-hegység mintegy 1100 méteres oldalából indulva, 5000 km2-es
vízgyűjtővel, alig 220 kilométert megtéve – a balparti mellékfolyók közé
sorolódva – ömlik Szobnál a Dunába.
A folyó méretéhez képest jelentős
vízgyűjtő magában rejti, hogy egy-egy heves esőzést követően vagy a hirtelen
beköszöntő tavaszokon meginduló olvadáskor óriási víztömeg mozdul meg és terül
szét a folyót kísérő területeken. Ez a folyó dinamikája által meghatározott
módon zajlik, amelyet a korábbi századokban figyelemmel kísértek az itt
gazdálkodók, akik jól tudták, hogy felesleges és káros ezt túlszabályozni.
Az ipari fejlődés erősödése, majd
a technokrata korszellem által uralt időszakok azonban jelentős nyomot hagytak
az Ipoly völgyén is: számos kanyarulat levágásával mintegy 50 kilométerrel
sikerült „megrövidíteni” a természetet, valamint kiépítettek hat
mederduzzasztót. Az elképzelések szerint mindez a folyó megzabolázását és a
kiszámítható vízhozamot kellett volna, hogy eredményezze.
Azonban a kiegyenesített,
felgyorsult folyó néhány évtized alatt jelentősen „berágta magát”, azaz a meder
kimélyült, ezzel együtt a környékbeli falvakban a talajvíz vészesen lesüllyedt.
A duzzasztók mesterséges akadályként állják útját a szaporodási időszakban a
Duna felől érkező halaknak, amelyek így nem érhetik el eszményi ívóhelyeiket.
Szerencsés módon – különböző okok
folytán – az Ipoly bizonyos szakaszai kimaradtak a szabályozásból. Ilyen az
Ipolyszög - Hont közötti 30 kilométeres szakasz, amelynek közel 3000 hektár
kiterjedésű területét védi 1997 óta a Duna-Ipoly Nemzeti Park. A törvényes
oltalom 2001 óta nemzetközi elismertséggel párosul a Ramsari Egyezmény révén. A
folyóvölgy sajátossága, hogy ez egyike hazánk kevés kétoldalú (bilaterális)
ramsari területeinek is, bár a szlovákiai Poiplie csupán 450 hektárt foglal
magába.
A természetvédelmi törekvések
korántsem a rezervátum-elmélet kiteljesedését jelentik. A hagyományos
tájhasználat sokszor épp az értékes flóra és fauna fennmaradását szolgálja, így
nem véletlen, hogy az Ipoly-völgyben extenzív rétgazdálkodást folytatunk saját
legelő állatállománnyal, amely egyben az őshonos magyar szürke marha génmegőrzését
is biztosítja.
A vadgazdálkodás – a sokat
emlegetett, de rég félrebillent természeti egyensúly miatt – szintén az
Igazgatóság feladatát képezi, ám a már említett vizes élőhelyek védelmét
szavatoló Ramsari Egyezmény „bölcs hasznosítási” törekvéseit is felülírva itt
az apróvad teljes kímélete valósul meg. Ennek látványos „tünete” az az
évről-évre változó számban jelentkező, ezres nagyságrendű vadlúdtömeg, amely a
folyó szlovák oldalán tapasztalható vadászati nyomás elől húzódik át nyugalmas
elöntéseinkre.
Az Ipoly völgyének sokszínű és
csodálni való természeti értékeit több tanösvényen próbáljuk bemutatni az erre
fogékony és érzékeny érdeklődőknek a folyó mindkét oldalán, szlovák
partnereinkkel karöltve. A tavaszi elöntéseken nyüzsgő madártömegeket megfigyelő-tornyok,
a nyári kaszálók életének megismerését kijelölt, akár kerékpárral is bejárható
útvonalak segítik.
Részletek:
Kapcsolódó hírek
Környezeti nevelés az Ipoly ártéren
Május 24-én Ipolyvecén tartottuk meg a hagyományos Ipoly-völgy Kincsei rendezvényünket, melyen mintegy 360 környékbeli óvodás és iskolás vett részt.
TovábbKapcsolódó helyek
Duna-Ipoly Nemzeti Park
A Duna-Ipoly Nemzeti Park területe a Pilis, a Visegrádi- és a Börzsöny hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát és a Szentendrei-sziget egyes területeit foglalja magában. A Nemzeti Park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja. Ebből következik a terület nagyfokú változatossága, amely egyedülálló határainkon belül.
Tovább