Háros-szigeti ártéri erdő TT
Az eredeti vagy ehhez közelálló ártéri erdők napjainkban ugyancsak megfogyatkoztak nagy folyóink mentén. Ez a közel 60 hektáros védett terület a Duna fővárosi szakaszának jobb partján, a Budafok és Nagytétény közötti pleisztocén terasz előterében fekszik.
Alapadatok
- A területet 1993-ban nyilvánította védetté a környezetvédelmi és
területfejlesztési miniszter a 31/1993. (XII. 2.) számú KTM rendelettel, majd 2009-ben bővítették a Háros-szigeti ártéri erdő természetvédelmi
terület bővítéséről és természetvédelmi kezelési tervéről szóló 15/2009. (IX.
17.) KvVM rendelettel
- Törzskönyvi száma: 265/TT/93
- Kiterjedése: 59,4
ha
- Érintett közigazgatási határ: Budapest,
XXII. kerület
A védett természeti értékek rövid jellemzése
A
Háros-sziget ma már csak félszigetnek tekinthető, mert északi részét a folyó
1911-es szabályozásakor feltöltötték és a parthoz kapcsolták. A Duna
áradásaival gyakran elöntött, buja növényzetű "sziget" botanikai felmérése az
alacsony és a magas ártér szukcessziójának teljes sorozatát tárta fel, megtalálható itt még a fűz és
nyárfák uralta puhafás ligeterdő, valamint a jellemzően tölgy-, kőris- és szil alkotta
keményfás ligeterdő. Növénytani ritkaságai közül kiemelhető az őshonos,
védett ligeti szőlő, a nyári
tőzike, vagy a téli zsurló előfordulása. A kora tavaszt a hóvirág és a ligeti csillagvirág
összefüggő fehér és lila virágszőnyege díszíti. A vadszőlő-függönyök alkotta emeletes
élőhelyek gazdag ízeltlábú faunának adnak otthont. Ezen élőhelyekről két -
eddig hazánkban nem ismert - ugróvillás
rovarfaj egyedeit találták meg a zoológusok. A Háros-szigetet az egykori katonai használat
(laktanya és kikötő) teljesen elzárta a külvilágtól. A terület nem látogatható,
háborítatlansága ma is jellemző, erdő és vadgazdálkodás évtizedek óta nem
folyik rajta, a fák vagy viharban dőlnek ki, vagy lábon halnak meg. Vadszőlő,
komló és szeder szövi át szinte az egész erdőt, rátelepedve mind az élő fákra,
mind a fekvő és álló holtfákra, teljesen áthatolhatatlanná téve ezt a
hírmondónak megmaradt Duna parti őserdőt. Az ártéri erdő gazdag madárfaunának
biztosít zavartalan fészkelő- és vonuló helyet, de nem hiányoznak a folyópart állandó lakói, a vöröshasú
unka, a mocsári teknős, vagy a hód sem.
Sajnos az emberi tevékenység ezt az
elhagyott területet sem hagyta érintetlenül: hátrahagyott hulladékokat,
vasbetonelemeket, épületmaradványokat, törmelékeket, gumiabroncsokat, és nem
utolsó sorban lőszereket nőtt be a növényzet, a felhagyott katonai használat
emlékeiként. A Dunán levonuló árvizek műanyag palackok tömegét hagyja
a parti fák között.
Főbb veszélyeztető tényezők, speciális védelmi feladatok
Legfőbb
veszélyeztető tényezőnek számít az invazív növényfajok térhódítása a területen,
elsősorban a folyóparti erdeinket mindenhol veszélyeztető zöld juhar terjedése.
A lágyszárúak közül a japán keserűfű és a kanadai aranyvessző degradálja a
területet. Jelentős a hulladékszennyezettség, egyrészt a hátrahagyott katonai
hulladékok, másrészt az árral érkező és fennakadó hulladékok miatt. A természeti értékek védelme
érdekében vissza kell szorítani az invazív fajokat, hulladékmentesítést kell
végezni, fenn kell tartani a terület háborítatlanságát, biztosítani kell
az ártéri erdők kialakulásában és fennmaradásában fontos árhullámok hatását.
Részletek:
- Kapcsolattartó: Csáky Péter
- E-mail: csakyp@dinpi.hu
- Telefon: +36 30 663 4653
A Duna ártéri élőhelyeinek helyreállítása és kezelése
Időszak: 2015.12.01 - 2024.01.31
Megvalósult
A projekt célja a szlovákiai és magyarországi helyszíneken bolygatott dunai holtágak és árterek vízjárásának visszaállítása, a közösségi jelentőségű ártéri élőhelyek helyreállítása és ezekhez kapcsolódóan a természetvédelmi törekvések széleskörű megismertetése.
Tovább