Szártalan bábakalács

Szártalan bábakalács

A száraz gyepekben élő közönséges bábakalácsot (C. vulgaris) régen a budapesti piacokon száraz csokrokba kötve árusították. A védett szártalan bábakalács hegyi rétekben él, így nem véletlen, hogy a Bükki Nemzeti Park címernövénye.

A pestis pusztítása ellen a különböző országokban más-más pestisfüvet tartottak hatásosnak. A hozzájuk kötődő legendában közös, hogy Isten egy nagy királynak mutatta meg a pestisfüvet. Németországban Nagy Károly vaktában kilőtt nyila a bábakalács szárát lőtte át – ezért szártalan. Károlyra, vagyis Carolusra utal a növény tudományos neve: Carlinus. A középkori füvészek szerint a bábakalács csak akkor hatásos, ha Szent István havának közepe táján a kora reggeli harmatban szedik. Gyökerét a népi gyógyászatban ma is használják gyomorpanaszokra.

A „kalács” név magyarázata, hogy a szártalan bábakalács húsos fészektányérját régen ínségeledelként fogyasztották. Virágszirmoknak látszó csillogó fészekpikkelyei száraz, napsütéses időben nyílnak ki. Innen kapta több idegen nyelvben a népi nevét, németül Wetterdistel (időjárásbogáncs), Sonnenblume (napvirág), franciául chardon du beau temps (jó idő bogáncs). Sok babona kötődik hozzá, például ló nyakához kötötték, hogy ne fáradjon el, vagy beteg állatokat csapkodtak meg vele háromszor.
Társnevei: földi rózsa, vad árticsóka.

Carlina acaulis LINNÉ 1753
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.