Az orvosi vagy pettyegetett tüdőfüvet a népi gyógyászatban tüdő- és légúti bántalmak ellenszereként használták. Nemcsak magyar, hanem tudományos neve is erre utal, hiszen a pulmo szó tüdőt jelent.
A régi gyógynövényismeretben gyakran annak a szervnek a gyógyítására használtak egyes növényeket, amire hasonlítottak. Bár a leírások szerint a tüdőfűnek valóban van köptető és köhögéscsillapító hatása, nevét inkább annak köszönheti, hogy levelének alakja és pettyegetett mintázata a tüdőre emlékeztetett.Virágai eleinte rózsaszínűek, később, megporzás után lilára, majd sötétkékre váltanak. Ezt a színváltozást a virág színanyaga, az antocián varázsolja szemünk elé. Az antociánt indikátorként is használják, a folyadékok kémhatásának megállapítására, ugyanis savas folyadékban színe rózsaszínes-piros, semleges folyadékban lila, lúgosban pedig kékre változik. A fiatal tüdőfűvirágban lévő sejtnedv még savas, ezért annak színe rózsaszín, ami jobban odacsalogatja a beporzó rovarokat. Később, az elvirágzásban lévő virágban a kémhatás lúgosra vált és ez kékre színezi a szirmokat. Néha láthatunk fehér virágokat is, ezekből hiányzik a színanyag.
Társnevei: pettyegetett fű, tüdőgálna.
Pulmonaria officinalis LINNÉ 1753