A börzsönyi nyár kezdetének jelzőfaja a keresztcsőrű (Loxia curvirostra). Ez a hazánkban csak szórványosan fészkelő pintyféle július első napjaiban érkezik hozzánk a Kárpátok felől, sokszor – főként a jó toboztermést ígérő években – nagyobb csapatokban lepve el a fenyveseket.
Ez persze nem is véletlen, mint ahogy a keresztcsőrű név sem: e madarak speciális, egymást keresztező végű csőrrel rendelkeznek. Ez a szerszám alkalmasítja őket arra, hogy a fenyők toboztermését felnyissák és az energiát jelentő maghoz hozzáférjenek.A hímek, mint kis „nyári mikulások” ragyognak piros tollazatukkal a zöld fenyőágak között, bár a fény-árnyék játék miatt egyáltalán nem olyan feltűnőek, mint amilyennek elsőre gondolná az ember. A tojó madarak zöldes színezetűek, míg a friss tollazatú ezévi fiatalok csíkos tollruhát viselnek.
Mint sok más madárfajnál, a keresztcsőrűnél is sokszor előbb csak a hangja alapján észlelhető a csapat, ennek leírását Herman Ottó némileg malíciózus mondataival érdemes felidézni:
„Különben eleven, sőt nyugtalan madarak, melyeknek van nótájuk is, amelyet az öreg német madártudós, Bechstein uram, így szedett betűre: Hi-czeri-czeri-döng-döng-döng-hiszt-hiszt Hedi-gip-gip-gip-gip-dhioja, dhioja Gaga-gaga stb."
Ebből a Csernel István uram becsületes magyar füle csak annyit hallott, hogy nótájuk: Gip-hip-hip, hívogatásuk: zok-zok”
Nos való igaz, hogy nem túl bonyolult a keresztcsőrű éneke, de a terepen járva ki-ki eldöntheti, hogy hallása Chernelházi Chernel István uram becsületes magyar fülének vagy a híres német természettudós, Johann Matthäus Bechstein leírásának felel meg jobban…
Selmeczi Kovács Ádám
tájegységvezető
Börzsönyi Tájegység