Kevés olyan madarunk van, amelynek magyar neve tökéletes hangutánzó szó. Nos a kakukk ilyen, hiszen április elejétől, június közepéig szakadatlanul a saját nevét kiáltozza.
Számos szólás és közmondás forog közszájon a kakukkmadárról. Ezek egy része a kakukkszóhoz kapcsolódik: „Sokat szólott neki a kakukk” – sokáig fog élni.- Hány évig élek kakukkmadár? – kérdezik a kakukktól. Az pedig annyiszor kiált a kérdés után, amennyi évet jósol a kérdezőnek.
Régies, tréfás megjegyzés a vénlányra: „Sokszor hallott már kakukkszót”
A szólások másik része, a kakukk természetére utalva, nem éppen hízelgő arra, akit illetnek vele: „Más fészkébe tojik mint a kakukk!” – ezt a férjes asszony szeretőjére mondják.
„Kakukknál is hálátlanabb” – vagyis, nagyon hálátlan.
Lássuk, vajon honnan erednek ezek a szólások.
A kakukk közismert fészekparazita, ami azt jelenti, hogy saját fészket nem készít, tojásait egyenként énekesmadarak fészkébe csempészi.
A kiszemelt fészket olyankor közelíti meg, amikor a fészek tulajdonosa távol van. Ha módja van rá, a fészekre kuporodva gyorsan beletojja a tojását a fészekbe, ugyanakkor egyet kivesz a gazdamadár tojásai közül. Ezt vagy rögtön elnyeli, vagy távolabb eldobja.
A gazdamadár a kakukktojást legtöbbször elfogadja, és saját tojásaival együtt gondosan kikölti. A kakukkfióka viselkedését a kikelés után néhány napig, egy különös genetikai program irányítja: A csupaszon és vakon született kakukkfióka, a legkisebb érintésre hátrálni kezd a fészekben és szárnycsonkjaira támaszkodva addig túrja, löki a bőréhez érő tárgyat, (tojást, vagy fiókát), amíg az érintés meg nem szűnik. Addig nem is nyugszik, amíg az összes tojást, vagy fiókát ki nem lökte a fészekből. Különös, hogy a mostohaszülők ezt közömbösen végignézik, pedig a kakukkfióka gyakran a szülőmadár hasa alól tolja ki mostohatestvéreit.
Az egyedül maradt kakukkfiókát mostohái gondosan etetik, az pedig gyorsan fejlődik és legalább annyit eszik, mint amennyit az elpusztított mostohatestvérek együttesen ettek volna.
A kakukk által parazitált madárfajok száma Magyarországon kb. 30-ra tehető, de leggyakrabban vörösbegy, (erdőkben) és nádirigó (nádasokban) nevel kakukkfiókát.
Népi nevei is a hangjára utalnak: kukuk, kukóka, illetve a fiatal madár: gyöngykakukk.
Cuculus canorus (LINNAEUS, 1758)