Vannak olyan madárfajok, amelyek megpillantása még a gyakorlott madármegfigyelők számára is ritkán adatik meg és éppen ezért különleges élményt jelent. Egyik ilyen madár a haris, amely rejtett életmódja és ritkasága miatt igen ritkán kerül szem elé.
Magyar nevét nem a külseje, vagy viselkedése, hanem harsogó hangja után kapta. Népies neve is hangját jellemzi, amely úgy harsog, mint amikor a kést fenik. Baranyában és Somogyban emiatt, egyenesen „kétkés” madárnak nevezik.Linné, aki a tudomány számára leírta, szintén nem sokat gondolkodhatott madarunk elnevezésén, hanem egyszerűen leírta a kiáltását; így lett a haris tudományos neve: Crex crex.
A haris, az üde láprétek, patakparti és lápi magas kórósok és az alföldi mocsárrétek fészkelője. Ezeket a réteket kaszálással hasznosítják a gazdálkodók és amíg a kaszálás hagyományos módon kézzel történt, nem is okozott jelentős pusztítást a harisfészkekben. A harisfiókák ugyanis fészekhagyók, vagyis már kikelésük után gyorsan és ügyesen mozognak a fű között. A lassan mozgó kaszások elől anyjuk vezetésével könnyedén kitérnek és gyakran csak az utolsó néhány négyzetméteres még lábon álló foltból surrannak át a kaszálatlan táblába.
A régi időkben, mikor a kaszások az utolsó pihenő és kaszafenés után nekiveselkedtek a maradék rétnek, ezzel a vezényszóval kezdtek neki a munkának; „Na emberek, szorítsuk a harist”.
A modern gépi kaszálás bevezetése azonban katasztrofális következményekkel járt a haris állományára. A gyorsan mozgó gép elől a madarak nem tudnak kitérni, és ezért a május végi, június eleji kaszálás az érintett terület minden harisfészkét elpusztíthatja.
A haris hazai költőállományának nagyobb része a Bodrogközben él. Megmaradt állományát fokozott védelemben részesíti a törvény, élőhelyein a kaszálás időpontja és módja szabályozva van és az érintett gazdák a kaszálás elmaradása miatt bekövetkezett terméskiesés miatt kártérítésben részesülnek. Ezek az intézkedések remélhetően jó hatással lesznek a harisállományra és madarunk sokáig ott harsog még a menta illatú réteken.
Crex crex (LINNAEUS, 1758)