Ugrás a fő tartalomra

Gyertyán

Gyertyán

A magyarok az erdei fákat már a legősibb időkből ismerték. Legtöbbük nevét azoktól a népektől vettük át, akikkel legtöbbet érintkeztünk. Gyertyán szavunk azonban kivételes, magyar szóalkotás.

A 13. században említik először, a gyertya szó származéka. Ennek több magyarázata is lehetséges. Márványosan csíkozott szürke kérge olyan, mintha a viasz folyna lefelé a gyertyán. Hosszú, egyenes törzse a gyertya formájához hasonlít. Vékony, jól égő ágaival régen világítottak. Fája szép fehér, száradva kissé sárgás, akár a faggyú.

Termései szárnyas makkocskák, repítőkészülékük biztosítja hatékony terjedésüket. A gyertyán nagyon jól tűri a vágást, az elvesztett gallyakat gazdagon pótolja, ezért a nyírott gyertyán valóságos élőfal.

Carpinus betulus LINNÉ 1753
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.