Ugrás a fő tartalomra

Barátposzáta

Barátposzáta

Április elején kertekben, parkokban, temetőkben felcsendül az a dinamikus, dallamos ének, amelyről a barátposzátát felismerhetjük.

Egyik leggyakoribb madarunk, fészkelő állománya hazánkban kb. 1 millió párra tehető. Verébnagyságú, de annál karcsúbb madár. A hímek fejteteje fekete, a tojóké (és a fiataloké) barna. Éneke jellegzetesen két részből áll; egy halkabb csicsergő bevezető szakaszból, (bokorének) amelybe gyakran utánzásokat is belesző, majd ez átvált egy hangosan flótázó, csengő hangokból felépített befejező énekbe.

Tavasszal a hím érkezik meg előbb a költőhelyre és hozzálát a fészeképítéshez. Több fészek építésébe is belekezd a revír területén, és ezeket a tojó megérkezéséig éneklőhelynek használja. A madarászok, az ilyen félkész fészkeket „füttyfészeknek” nevezik. A pár nappal később érkező tojó azután kiválaszt egyet a fészekkezdemények közül és azt közösen befejezik. A hím a tojások melengetésében is részt vesz, ezért neki is kialakul a „kotlófoltja”.

Őszi vonuláskor a bodzásokban találkozhatunk a barátposzátákkal, ahol a bodza termését fogyasztják. Október közepéig tartózkodnak hazánkban, de minden évben megfigyelnek néhány átteleléssel próbálkozó egyedet is.
Népi nevei: barátka, barátfülemüle, papfülemile.

Sylvia atricapilla (LINNAEUS, 1758)
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.