Minden év vége felé különböző szakmai szervezetek szavazásra hívják a szakmai és laikus közönséget, segítsenek eldönteni, melyik faj legyen a következő esztendőben a figyelem középpontjában. Azaz, mi legyen az év faja?
Hazánkban legrégebb óta az év madarát választják meg. Az MME kezdeményezésére már 1979-ben kijelölték az év madarát. Ehhez csatlakozott az Év fája kezdeményezés, és szép lassan számos más élőlény csoport kutatói, tudósai is kapcsolódtak a mozgalomhoz, a földtudományok művelőivel egyetemben.
Röviden felsoroljuk az idáig ismertté vált fajokat és a későbbiekben részletesen is bemutatjuk őket.
Az Év Rovara: a közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo)
A közönséges temetőbogár a dögbogárfélék családjának egyik képviselője. Ázsiában és Európában gyakorinak mondható, sok helyen találkozhatunk vele hazánkban is. Kollégáink monitorozás során rendszeresen bukkannak rájuk, egészen a Pilistől a Gödöllői-dombságon át Jászkarajenőig. Főképp erdőkben, cserjés élőhelyeken fordulnak elő, de lényegében bárhol megjelennek, ahol állati tetemekre lelhetnek, mivel azok kiemelten fontosak számukra az utódgondozásban.
Az Év Madara: a barkóscinege (Panurus biarmicus)
A barkóscinege Nemzeti Parkunk működési területén is nagy számban előforduló nádi énekesmadár. Színe, hosszú farktollai, rövid szárnyai mind-mind a sűrű növényzetben való rejtőzködést szolgálják. Legnagyobb egyedszámban a Dinnyési Fertőn, a Farmosi Nagy-nádasban, a Ferencmajori-halastavakon, és az Ócsai Öreg-turján nádasaiban találkozhatunk vele.
Az Év Hala: a lápi póc (Umbra krameri)
A lápi póc igen apró termetű hal, általában nem nő 10 cm-nél nagyobbra, természetvédelmi értéke mégis hatalmas. A faj a Duna vízrendszerében alakult ki, így az egész világon csak itt találkozhatunk vele.
Az Év Gombája: a disznófülgomba
Zápfog vagy pörgettyű alakú gomba, melynek színe ibolyás, ami később okkersárgára vált. 2-6 cm magasra nő, szélessége 4-10 cm között változik. Termőrétege lilás, gyűrött, húsa pedig fehér, vastag és puha, márványosan zónázott. Jellegzetes alakja és színe miatt nehéz összekeverni más gombával, esetleg az idősebb, okkersárga példányok okozhatnak fejtörést, melyek hasonlíthatnak a sötétedőhúsú rókagombára.
Az Év Lepkéje: a fecskefarkú lepke
Ahogy nálunk, úgy világszinten is sok helyen találkozhatunk vele, széles körben elterjedt, csaknem az egész északi féltekén megtalálható. Hazánkban is országszerte előfordul, azonban hegy-és dombvidékeinken gyakoribbnak mondható. Márciustól szeptemberig repülnek kifejlett példányai.
Az Év Fája: a vénic szil
Körülbelül 20-25 méter magasra nő, közepes termetű fának mondható. Különlegessége, hogy lombfakadás előtt virágzik, március környékén már láthatjuk zöldes-vöröses virágait. Elliptikus levelei váltakozó állásúak, fonákuk enyhén szőrözött. A levélszél kétszeresen, élesen fűrészes. Lependék termései májusban érnek. A magot egy hártya veszi körbe, így vízzel és széllel egyaránt könnyen tud terjedni.
Az Év Beporzója: a faliméh
A faliméhek a művészméhek családjába tartoznak, körülbelül 350 fajuk ismert, ebből hazánkban megközelítőleg 40 fordul elő. Nem véletlenül tartoznak a művészméhek közé, hiszen a legkülönlegesebb anyagokból, a legkülönfélébb helyekre készítik bölcsőiket: löszfalba rágott üregekbe, esetleg más rovarok által fába készített járatokba, csigaházakba, nádszálak üreges részébe. Ide annyi virágport és nektárt hordanak be, amennyi elég lesz az utód felneveléséhez, csak ezután rakják le petéiket.
Az Év Emlőse: a vakond
A közönséges vakond a cickányalakúak rendjének egyik képviselője. Hengeres teste 12-16 cm hosszúságú lehet, farokhossza pedig 3 cm. Testét koromfekete, bársonyos és tömött szőr fedi, aminek köszönhetően könnyedén leperegnek róla a talajszemcsék, ezzel is segítve a földalatti közlekedést.
Az Év Kétéltűje: az alpesi gőte
Tócsalakó hegyisárkány elnevezéséből már sejthetjük, hogy a hegyvidékeket kedveli, illetve a víztestek közelségét. Kifejezetten magashegységi területeken is találkozhatunk vele, például az Alpokban. Hazánkban szigetszerűen terjedt el: megtalálható északon a Zempléni-hegységben és a Mátrában, valamint a dunántúli oldalt tekintve a Bakonyban és az Őrségben.
Az Év Vadvirága: a borzas len
30-80 cm magasra megnövő, felegyenesedő szárú növény. Két alfaja is él hazánkban, a subsp. hirsutum és a subsp. glabrescens. A hirsutum levelei, csészelevelei és szára is pelyhes, innen is kapta borzas nevét. Szórt a levélállás, levelei ülők, tojásdad vagy elliptikus-lándzsásak lehetnek tompa csúccsal, felfelé fokozatosan kisebbednek. Május-július között virágzik.
Az Év Gyógynövénye: a vadgesztenye
A gyógyászatban elsősorban magját gyűjtik, de akár kérge és levele is felhasználható. A gesztenyéből előállított készítményeket főként visszér és trombózis esetén használhatjuk. A népi gyógyászatban bőrbajok kezelésére, valamint az érfalak erősítésére is javasolják. Szaponintartalma miatt a vadgesztenye termése a ruhák mosására is alkalmas.