Ugrás a fő tartalomra

Az év fajai 2020-ban

Európai vidra (Kalotás Zsolt)

Lássuk mely fajok érdemelték ki 2020-ban "Az év faja" címet.

Az Év Madara – Erdei fülesbagoly (Asio otus)

Magyarország legismertebb és a lakott területeken is leggyakoribb bagolyfaja. Hatalmas elterjedési területű madár, Európában, Ázsiában, Északnyugat-Afrikában és Észak-Amerikában egyaránt költ. Közepes termetű, álcázó mintás tollazatú, hosszú felmereszthető tollfülű bagoly. Ragadozó életmódot folytat, fő táplálékát kisrágcsálók képezik, de helyenként és időszakonként jelentős lehet énekesmadár zsákmányolása is. Őszönként hatalmas, települési szinten akár több százas csapatokban jelenik meg a falvak, városok fáin, hogy itt áttelelve, éjszakánként innen kijárva vadásszanak. A többi bagolyhoz hasonlóan fészket nem épít, varjúfélék, ragadozó madarak és akár gólyák üres fészkeiben, fák korhadt üregeiben, ágvilláiban költ. A települési párok ablakpárkányok, erkélyek balkonládáiba is beköltöznek. Évente egy fészekaljat, általában 4-5, ritkán akár 7 fiókát nevel. A két-három hetes fiókák a teljes röpképesség elérése előtt, többnyire még pehelytollas korban elhagyják a fészket, és a környező fák, nagyobb bokrok ágai között szétmásznak. Nappal csendben rejtőzködnek, éjszaka jellegzetes hangjukkal hívják magukhoz az etető szülőket. A fészekelhagyást követő két hétben kifejlődnek a repülőtollaik is, így már követni tudják az öregeket. Magyarországi állományuk állandó. Emberkövető viselkedése miatt az elektromos szabadvezeték-hálózaton az áramütés, az autók és vonatok általi elütés számos madár pusztulását okozza minden évben.

Az erdei fülesbagoly Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. 

 

Az Év Városi Madara - Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb. Évente kétszer költ. 4-8 tojásán a tojó egyedül kotlik, miközben a hím eteti párját és énekelve a revírt őrzi. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Vonuló, a nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik hozzánk.  Az etetőkön is gyakori.

 

Az év rovara – Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis)

A kifejlett bogár testhossza 12–20 mm. Kültakarója fémesen fénylő kék, kékeszöld vagy zöld, néha csaknem fekete. Magyarországon a hegységekben és a dombvidékeken sokfelé megtalálható.  Elsősorban a meleg, napsütötte élőhelyeket kedveli. Rajzáscsúcsa május-júniusra esik – ilyenkor jönnek elő a földből az új nemzedék tagjai, melyek azután őszig láthatók. Leginkább a ló és a szarvasmarha ürülékét kedveli, de beéri bármilyen más patás trágyájával, vagy akár nyulak, ragadozók és az ember ürülékével. Megtalálható rothadó vagy erős szagú gombákon is Táplálkozhat hullott, erjedő gyümölccsel, bomló tömeges növényi maradvánnyal, dögökkel. Augusztus-szeptemberben párba állnak majd a petéket trágyalabdába helyezi a nőstény. A petéből egy hónap múlva kikel a lárva, és a tél folyamán, a biztonságosan fagymentes mélységben feléli a trágyagolyót. A következő év elején bebábozódik, hamarosan imágóvá alakul, majd a kültakarója kiszíneződése és megkeményedése után, tavasszal-nyár elején kiássa magát a felszínre. A tavaszi álganéjtúró egyedfejlődése tehát egy év alatt lezajlik. Magyarországon nem ritka, mivel élőhelyeinek jelentős része védett területekre esik.

 

Az Év Emlőse – Európai vidra (Lutra lutra)

Vízhez kötődő életmódja ellenére, életének jelentős részét a szárazföldön tölti. Legjelentősebb élőhelyei a halastavak és a halastórendszerek környéke, mert ezekben általában egész éven keresztül rendelkezésre áll táplálék. Az ujjai közötti úszóhártyák és áramvonalas teste egyaránt a gyors úszást segíti elő. Magányosan él, a párzási időszak és a kölykeit vezető nőstény kivételével. Nem alszik téli álmot. Vackát víz fölé hajló fák tövében, maga ásta kotorékban készíti, de olykor megtelepszik vízparthoz közeli borzvárban, nádasban is. A kotorék bejárata a víz alatt is nyílhat. Hazánkban főként éjjel jár táplálék után, ennek során 8-10 km-t is megtehet, míg nappal pihen, alszik. Tápláléka döntően halakból, emellett kétéltűekből, rákokból, esetleg pézsmapocokból és egyéb rágcsákból, olykor gerinctelen állatokból – kagyló, nagyobb, vízben élő rovarok, rovarlárvák – áll. Esetenként jóllakottan, játékból is halászik. Zsírréteg nem védi a kihűléstől a vízben, csak bundájának víztaszítósága, zsírossága és tömöttsége. Körülbelül 10 méter mélységbe és 1-2 percig merül maximálisan. Természetes ellenségei, mint például a róka, és a nagyobb ragadozó madarak, inkább csak a kölyköket veszélyeztethetik. A nőstény 1-4, leggyakrabban 2 kölyköt hoz világra. A kölykét 3 napig szoptatja, de több mint egy évig együtt maradhatnak. 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. Az európai vidra egész kontinensünkön , fokozottan védett faj. Hazai veszélyeztető tényezői a vizes élőhelyek pusztulása (a Kiskunság és Nyírség kiszáradása, halastavak számának csökkenése, vízpartok betonozása, parti növények irtása), vízközeli autóutak építése.

 

Az év fája - Tatár juhar (Acer tataricum)

Hazánkban is gyakori lombhullató fa, vagy többtörzsű cserje. Kb. 6-8 méteres maximális magasságot ér el, koronája kerekded formájú. Levélzetét tojásdad alakú, fűrészes szélű levelek alkotják, melyek fiatalon még valamelyest karéjosak. Zöldes-fehér színű bugavirágai májusban nyílnak. Őszre fejlődnek ki ikerlependék termései melyek vöröses árnyalatúra színeződnek. Őszi lombszíne jellemzően sárga, vagy vörös. Napos, világos és félárnyékos helyen egyaránt jól érzi magát. Legjobban a jó vízáteresztő, kissé nyirkos talajokat kedveli, de jól alkalmazkodik az ettől eltérő körülményekhez is. Szaporítani magról lehet.

 

Az év hala – Süllő (Sander lucioperca)

A süllő hazánk egyik legkedveltebb, leginkább keresettebb ragadozó hala. Álló és folyóvizekben egyaránt előfordul. A másfél kilósnál nagyobb példányokat "fogasnak" vagy "fogassüllőnek" nevezik. Ezt a nevet a szájában levő 4 darab kapófogairól kapta (2 felül, 2 lent) melyek segítségével zsákmányol. A teste erősen megnyúlt, oldalról összenyomott, aránylag alacsony hátú hal. Feje nagy, szintén oldalról lapított. Szájában erős fogak ülnek. A nagyobb példányok 50-60 cm hosszúak, de egy méternél nagyobb is lehet.  Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, március-áprilisban szaporodik. A nőstények fészeknek alkalmas növényzetre rakják ikrájukat, amelyet a megtermékenyülés után kikelésig őriznek.

 

Az év gombája – Csoportos csészegomba (Microstoma protractum)

Az északi féltekén honos, pompás megjelenésű, élénk narancsvörös csoportos csészegomba NEM ehető. Termőteste 4-10 mm átmérőjű, nyeles csésze. A kezdetben zárt, gömb formájú, kívül fehér, szőrös kehely később csillag alakban, hegyes karéjokkal felnyílik. Húsa fehéres, szaga, íze nem jellegzetes. Lombos vagy vegyes erdők talaján él, ahol a szerves korhadékokat bontja. Tavasszal és kora nyáron terem, általában nagyobb csoportokban.
Forrás: Internet

 

Az év hüllője – Keresztes vipera (Vipera berus)

A tavasz első napsugaraival ébred téli álmából. Először a hímek bújnak elő és vedlésbe kezdenek, készülnek a párzásra. A viperák jelentős hányada ún. álelevenszülő. Tojásaikat nem rakják le, hanem azok a nőstény testében fejlődnek ki. Az utolsó ivadék világrajövetelét követően a nőstény magukra hagyja őket. Nyár közepétől ősz elejéig 5-15 viperagyerek jön világra. Nem nőnek nagyra, a 60-80 cm már hosszúnak számít, farkuk hirtelen elvékonyodó. A hímek alapszíne szürke, vagy hamvasszürke, fekete cikk-cakk-mintázattal, de előfordulnak sárgás vagy éppen vöröses árnyalatú példányok is. A nőstények barnásak, és a hátszalagjuk is barna. De előfordulnak azonban koromfekete példányok is. Pupillájuk nappali fényben függőlegesen hasított, ez Magyarországon egyértelműen megkülönbözteti őket a siklóktól. Ragadozó, zsákmányát elsősorban kisemlősök képezik, de fogyaszt békákat, gyíkokat és madarakat is. Általában lesben várja meg áldozatát, és villámgyorsan lecsap rá, méregfogai az áldozat testébe mélyednek. Ők maguk sok, különösen madárragadozó számára biztosítanak bőséges táplálékot. Megtalálhatóak a Zemplénben, Szatmári- és a Beregi-síkon, valamint Belső-Somogyban és Dél-Zalában. A keresztes viperát itthon és Európa más részein is elsősorban az élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti.

A keresztes vipera Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

 

Az év vadvirága – Májvirág (Hepatica nobilis)

Enyhén mérgező növény, de gyógyhatása is ismert, máj, epe, vese és hólyag megbetegedések esetén alkalmazták. Egyetlen hazai fajjal sem téveszthető össze, virágai és levelei egyaránt nagyon jellegzetes. Három karéjú levelei nyélen ülnek. A levelek nem tűnnek el a virágzást követően, hanem akár a téli fagyokig is megmaradnak. A levélkaréjok széle ép. A karéjok csúcsa hegyesedő. A virágok öt-tíz centiméter magas száron magányosan ülnek. Általában hat, keskeny tojásdad szirmuk van, de ennél több is alkothatja a virágot. Színe többnyire lila, előfordulnak fehér vagy rózsaszín szirmú példányok is. A porzók fehérek. Termése aszmagcsokor. Kora tavasszal, lombfakadás előtt, márciusban virágzik. Hazánkban védett faj, eszmei értéke 2000 forint.

 

Az év gyógynövénye – Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)

Évelő, lágyszárú növény. Rostszerű gyökérzete és rövid gyöktörzse van. Szára akár 80-150 cm magas, erősen elágazó, sűrűn serteszőrös.  Levele széles-lándzsás, három erű, sötétzöld, széle ritkásan fogazott, mindkét oldala szőrös. Virágzata jellegzetes, kúp alakú fészekvirágzat, nyelves virágai sötét-, vagy világos lilák, bíborszínűek, kissé lefelé hajlók. Júniustól egészen szeptemberig virágzik, termése négyszögletes kaszat. Fényigényes, melegkedvelő növény, hazai klímán teljesen fagytűrő. A bíbor kasvirág gyökere és virágzó hajtásai értékes hatóanyagokat tartalmaznak. A növényből készült termékeket elsősorban a téli megfázásos megbetegedések megelőzésére és gyógyítására használhatjuk, immunstimuláló hatása van. Ezenkívül nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, gyulladások gyógyítására is alkalmazható külsőleg.

 

Az év ásványa: turmalin

Az év ősmaradványa: óriásfogú őscápa

Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.