Invazív fajok visszaszorítását végezzük el öt magyarországi és három szlovákiai helyszínen, ártéri és homoki élőhelyeken. Partnerek: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) és Pozsony Térségi Természetvédelmi Egyesület (BROZ).
FŐ TEVÉKENYSÉGEK
A) A szakmai előkészítő tevékenységek:
- korábbi projektek, kezelések ismereteinek összegyűjtése,
- célterületek részletes felmérése,
- projekt partnerek közötti szakmai tapasztalatcserére,
- területkezelők képzése.
B) Az aktív kezelési munkák során Szlovákiában 3, a DINPI működési területén 5 helyszínen, ártéri és homoki élőhelyeken fajspecifikus kezeléseket valósítunk meg. Ezek célja a legnagyobb természetvédelmi problémát jelentő invazív fajok visszaszorítása. A projekt során kezelt teljes terület 645 hektár.
C) Szemléletformálás és szakmai tapasztalatcsere, melynek célja az özönnövények visszaszorításában leginkább érintett, vagy legnagyobb lehetőségekkel bíró gazdálkodó és kezelő szervezetek, valamint a szakági érdeklődők bevonása, tájékoztatása.
PROJEKT BEMUTATÁSA
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a szlovákiai Pozsony Térségi Természetvédelmi Egyesülettel közösen (BROZ) elnyert pályázatában az ártéri és homoki élőhelyeket leginkább veszélyeztető fás- és lágyszárú inváziós fajok visszaszorítását tűzte ki célul. A távoli vidékekről behurcolt, agresszívan terjedő özönnövények (főként az akác, a kései meggy, a bálványfa, a zöld juhar és a selyemkóró) rohamos terjedése kiszorítja az őshonos fajokat. A pályázat keretében folytatott élőhelykezelési tevékenységek nagyrészt az özönnövények irtására irányulnak, mechanikus és vegyszeres módszerek alkalmazásával, emellett az özönnövények helyett hazai fajokból álló erdőket ültetünk. A DINPI területén a munkák az Ipoly-völgyben, dunai szigeteken, Csévharaszton és Nagykőrösön folynak.
PROJEKTHELYSZÍNEK
Csévharaszti borókás Természetvédelmi Terület
A Duna-Tisza köze egyik legváltozatosabb természeti tája a Csévharaszt térségben elterülő homoki erdőssztyepp terület, mely 1939 óta áll országos védelem alatt. Az itt lévő őshonos növénytársulások jól reprezentálják a meszes homokon végbemenő szukcesszió egyes állomásait, s magát a szukcesszió menetét, azaz a növénytársulások időbeni változását. Az un. Buckás-erdő vegetációja nyáras borókással váltakozó homoksztyepp, melyben a védett növényfajok közül a homoki árvalányhaj, a báránypirosító állományai tenyésznek, és a fokozottan védett, endemikus tartós szegfű is. E világviszonylatban is veszélyeztetett faj hazai 3 elterjedési foltja közül Csévharaszt és térsége a legészakibb elhelyezkedésű. A terület rovarfaunájában a Duna-Tisza közi hátság ritka fajait találhatjuk meg (pl. futrinkák, hangyalesők). A hüllők közül a homoki gyík és a zöld gyík, a madárfaunából a fokozottan védett szalakóta említhető. A buckasorok tájképi, geológiai értékei is jelentősek. A természetes vegetáció maradványfoltjait a tájidegen fajok veszélyeztetik a legnagyobb mértékben. A területen előforduló adventív fajok közt a legelterjedtebb az akác, amely a telepítéseken túl spontán terjedéssel is jelentős térhódítást végzett. Lokalizáltan, kisebb foltokban található meg jelenleg a bálványfa, a lágyszárúak közül a selyemkóró.
A nagykőrösi pusztai tölgyesek
A pusztai tölgyesek egyik legnagyobb maradványa a nagykőrösi tölgyes (940 ha). Az erdősztyepp, így a nagykőrösi erdő is olyan változatos táj, ahol az erdők nem alkotnak sűrű rengeteget, hanem gyepekkel és tisztásokkal váltakoznak. Sajátos életközösség ez, ahol a lombkoronaszintben a kocsányos tölggyel találkozunk, gyakori a szürke nyár és a fekete nyár is. A cserjeszint igen gazdag, amelyet galagonya, kökény, fagyal, veresgyűrű som alkot. A tölgyesek között homoki gyepek találhatók, bennük a ritka tartós szegfűvel, fekete kökörcsinnel, homoki cickafarkkal. A tölgyesek állatvilágából ki kell emelni a gubacsdarazsakat, a szarvas ganéjtúrót, a madárvilágból a közép fakopáncsot, a fekete gólyát, és a darázsölyvet.
Ipoly-völgy
NATURA 2000-es területeink között az egyik legérdekesebb az Ipoly-völgy. Itt a Börzsöny hegység és a szlovákiai Korponai fennsík között a szeszélyes Ipoly folyócska –ki gondolná, hogy a legkisebb és legnagyobb vízhozama közötti különbség százszoros vízhozamot jelent! - még zabolázatlan hévvel formálja a medrét. Időről-időre áradásokkal tölti fel az erdőket, a mocsarakat, morotva tavakat, lefűződött medreket, ártéri kaszálókat –ahol tömegesen virít tavasszal a tőzike, majd nyáron kéklik a réti iszalag. Legérdekesebb lakói a bölömbikák, kócsagok, a nyári lúd, és költ is itt szép számmal a harsogó haris. A folyótól távolabbi, árvizekkel már nem érintett száraz homok pusztákon viszont már a Duna-Tisza közti síkság növényeit és a hozzá kötődő állatokat találjuk. Ezen a zavartalan élőhelyen 206 madárfaj fészkel, vagy pihen hosszabb-rövidebb ideig a vonulás során. Szeptemberben nem csak a fehér, hanem a fekete gólyák is itt gyülekeznek hosszú útjuk előtt, és rendszeresen vonulnak a darvak is.
Szigeti homokok Natura 2000 terület
A terület jelentős része futóhomokon kialakult homoktalaj, amit legnagyobb kiterjedésben homoki gyepek borítanak. Ezekben élnek a homokterületekhez köthető védett növények, a báránypirosító, a fényes poloskamag, a kései szegfű, a homoki árvalányhaj, továbbá a fokozottan védett csikófark és a homoki kikerics. Érdekes jelenség, hogy a Szentendrei-szigeten több helyen is fészkelő fokozottan védett gyurgyalag a homokfalak mellett bármilyen lejtős talajfelszínen, így az utak rézsűjében is kiássa költőüregét. A területen őshonos erdőállományokat már nem találunk. A helyükön található idegenhonos faállományokat fehér akác, nyugati ostorfa, és a szegélyeken közönséges bálványfa alkotja. Ezek a fák agresszíven telepszenek meg a gyepterületeken, csökkentve azok természetvédelmi értékét
Táti-szigetek
A régmúlt időkben a Dunát kísérő széles ártéri erdők és vizes élőhelyek mára összeszűkültek vagy teljesen eltűntek. Üdítő kivételt jelentenek ez alól a szigetek, amelyek mindig is az élővilág menedékei voltak. A Táti-szigetek Esztergomhoz tartozó részein, azaz a Nyáros- és a Körtvélyes-szigeten a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság látja el az erdő- és gyepgazdálkodás, valamint a vízkormányzás feladatait. Munkánk eredményét jelzi a réteken virító tengernyi réti iszalag (Clematis integrifolia), a nedves területeken díszlő szibériai nőszirom (Iris sibirica) és az erdőszegélyekben megbújó nyári tőzike (Leucojum aestivum). Évek óta sikeresen fészkel itt a fokozottan védett rétisas (Haliaetus albicilla) és fekete gólya (Ciconia nigra).
A 2014. november 13-án az ”Özönnövények elleni egységes védelem homoki és ártéri élőhelyeken” című HUSK/1101/2.2.1/0052 számú projekt keretében Kisorosziban tartott özönnövény fórum előadásai az alábbi linken tekinthetőek meg:
- Dr. Vadász Csaba (Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság): A "belső inváziós" növények kordában tartása Letöltés >>
- Botta-Dukát Zoltán (MTA Ökológiai Kutatóközpont): Bevezető gondolatok a biológiai invázióról és az özönfajok elleni védekezésről Letöltés >>
- Harmos Krisztián (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság): Inváziós fásszárúak irtásának tapasztalatai a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nógrád-Ipoly Tájegységében Letöltés >>
- Barbora Vitázková (BROZ, Pozsony Térségi Természetvédelmi Egyesület): Manažment inváznych rastlín (Özönnövény kezelési gyakorlatok) Letöltés >>
- Szépligeti Mátyás – Kun Róbert – Bartha Sándor – Bodonczi László – Szentirmai István (Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság): A magas aranyvessző kezelésének tapasztalatai az Őrségi Nemzeti Park területén Letöltés >>
A pályázat során összegyűjtött tudásanyagot felhasználta Kelecsényi Péter, a Nyíregyházi Főiskola szakdolgozója is. Az Invazív növényfajok megjelenése a védett területeken, a terjedésük ellen kidolgozott eljárások és módszerek című kiváló tanulmány letölthető itt >>
A projektterületek növényfajainak vörös (letöltés) és fekete listája (letöltés) elérhető angol nyelven.
