A pályázat célja a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) kihalásának megakadályozása.
Bemutatkozik a rákosi vipera A rákosi vipera az egyetlen bennszülött (csak a Kárpát-medencében őshonos), gerinces alfaj Magyarországon és egyben Európa egyik legveszélyeztetettebb hüllője. “A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) hosszútávú megőrzésének megalapozása” pályázatban megmentésére fogott össze a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, és közösen elnyerték az Európai Unió LIFE alapjának támogatását.A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) fokozottan védett, egyedenként egymillió forint az eszmei értéke. Elterjedési területe jelentősen összeszűkült, napjainkban csak a Duna–Tisza köze néhány pontján, a Hanságban és Erdélyben él. Világállományát mindössze 500 példányra becsülik a kutatók. A felnőtt példányok mérete nem haladja meg a 60 cm-t, összetekeredve mindössze akkora ez a szép állat, mint egy gyerektenyér. A nedves és száraz gyeptípusok alkotta rétek találkozási zónáját lakja, mert ez biztosít számára kedvező mikrodomborzati és mikroklimatikus adottságokat. A hideg tél átvészelését a magasabb, száraz dombhátak teszik lehetővé számára, ahol rágcsálójáratokba bújva alussza téli álmát. A fiatal viperák szöcskét, sáskát, tücsköt esznek, a kifejlett egyedek gyíkokat, madárfiókákat és rágcsálóivadékokat is elfogyasztanak.
Nagyon óvatos állat. Ha közeledünk hozzá, villámgyorsan rágcsálójáratokba húzódik. A természetben elvétve találkozhatunk vele, legnagyobb az esély kora tavasszal megpillantani, mikor nászidőszakuk van, és ezért többet mozognak. Elevenszülő állat. A nőstények nyár végén 6-14, alig 2 gramm súlyú kisviperát hoznak világra. A rákosi vipera a legritkább esetben mar, mérge nem veszélyes, méhcsípésszerű. Nem tudunk róla, hogy valaha halált okozott volna.
Eltűnésének oka elsősorban az élőhelyvesztés, de a szándékos pusztítás és a kereskedelmi célú gyűjtés is hozzájárult a faj vészes megfogyatkozásához. A veszélyeztetett hüllőfajjal foglalkozó szakemberek végül – utolsó szalmaszálként – a fenti pályázat keretében létrehozták a Rákosivipera-védelmi Központot, ahol mesterséges szaporítási programot kezdtek meg. Szerencsére a próbálkozást várakozáson felüli siker koronázta: mára a kunadacsi komplexumban 1700-nál több rákosi vipera született már, és megkezdődött a visszatelepítésük is természetes élőhelyeikre.
Az 1990-es években a Táborfalvai lőtéren található élőhely a vipera egyik legstabilabb állományának adott otthont. Mivel a kisméretű populációk mindig nagyon sérülékenyek, több helyi katasztrófa összeadódó hatása itt is elegendő volt a teljes összeomlásához. A rákosi vipera megmentését célzó LIFE programunkban a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság ezeken a vipera-élőhelyeken végzett növényzet-térképezést, egyenesszárnyú- és kisemlős felmérést, valamint vizsgáltuk, hogy a vipera jelen van-e még itt. A rákosi viperáról szóló tudományos információkat egy Rosalia tanulmánykötetbe foglaltuk össze. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a megfelelő természetvédelmi kezeléssel a pályázati célterületünkön fekvő viperaélőhelyet újra kedvezővé tegyük e ritka és veszélyeztetett kígyófaj számára.
Miről ismerhetjük fel a rákosi viperát?
Hossza: max. 60 cm
Szeme: pupillája függőleges állású
Farka: rövid, hirtelen elkeskenyedő
Mintázata:
- tarkóján pillangó alakú folt van
- hátán szürkésbarna alapon cikk-cakk mintázat fut végig
- hasa szürke, piszkosfehér foltokkal Európa egyik legveszélyeztetettebb hüllője, a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) kihalásának megakadályozása érdekében az alábbi feladatokat végezték el:
- fajvédelmi központ kialakítása és üzemeltetése,
- állománymonitoring és alapkutatás,
- szemlélet-formálás,
- gyeprekonstrukció.