Vízőrző krónika

Vízőrzők_május_2

Öröm és bánat, múlt, jelen és jövőkép a szikeseken

Már az ötödik Vízőrző Napot hirdette meg Öko Pató Pál, vagyis Németh András természetvédelmi őr a szinte már civil közösségként működő önkénteseinek, hogy szakmai segítséggel tegyenek minél többet a természetért.

A nap során a munka mellett szemléletformáló kiránduláson vehettünk részt, ahol különböző vizes élőhelyek állapotát figyelhettük meg. Elsirattuk a visszafordíthatatlanul tönkretett értékeket, megismertük az élőhely kezelés jelenlegi feladatait, és képet kaphattunk arról, hogy mi lenne a jó irány a jövőben. Akár a népmesében, az egyik szemünk sírt, a másik nevetett.

Lehet egy csatorna igazi átok? Igen, ha a tájon keresztül futva elviszi az éltető vizet. Így volt ez a jászkarajenői Tetétleni-csatornával is, mely azóta már egy vízmegtartási projekt része. A csatorna bal partjának tulajdonosa szerencsére elkötelezett az ügy érdekében, így ő maga is részt vett az önkéntes munkában. A régi tanyákhoz átereszen eljutó csatornák közül kettőhöz is földtorlaszt építettek a vízőrzők. Bízunk benne, hogy a munkának köszönhetően szikesre került vízben jövő tavasszal otthont találhatnak a szaporodni érkező kétéltűek.

A Jászkarajenői Puszták elnevezésű Natura2000-es terület egy kevéssé ismert természetvédelmi érték. Az itteni szikesek is egyre rosszabb állapotba kerülnek a kiszáradás miatt. Az ezekhez köthető vizes élőhelyek általában nem állandó vizűek, viszont kora tavasztól nyár derekáig szükség lenne vízborításra a benne nevelkedő kétéltűek, vízhez kötődő madárfajok miatt. A csatornában most is jelen voltak a tarajos- és pettyes gőték lárvái, de sajnos a bíbicek, cankók, godák és egyéb madarak hiányoztak.

A pusztában kis facsoportok jelzik az egykori tanyák helyét: a valaha itt élt tanyasi ember a táj adottságaihoz alkalmazkodva, mozaikosan gazdálkodott, hagyott teret a víznek, nem akarta kiszárítani a vidéket. Azonban az állatvilággal ő is eltűnt, és a nagyobb léptékű mezőgazdaság már saját igényei szerint formálta a tájat.

Így történt ez a kevés vizű törteli Sós-tó esetében is, mely időnként nagyobb adag vízhez jut a vele összeköttetésben lévő Gerje-patakra épült mederduzzasztónak köszönhetően. A tó érdekes képet nyújt, mert az alig pár deciméteres vízből szigetek emelkednek kiJó állománya él itt a nyúlánk sárma nevű védett növényünknek, de a cickafark, a bogáncs, a kutyatej és az üstökös gyöngyike is mutatja a szigetek szárazabb környezetet igénylő flóráját. A mai területkezelés az egykori rizstermesztés árokrendszerét használja a vízvisszatartás segítésére.

Meglátogattuk a Kutyakaparó Csárdához közeli Nagygát-tavat is. Itt pár éve megtörtént a Kőrös-ér elzárása, mely helyreállította a tó egy részét. Több évtizednyi száraz állapotot követően újra 20-25 hektárnyi vizes élőhely jött létre, azonban a szikes tó egykori méretének így is csak a fele. Ráadásul szikes jellegét eléggé elveszítette, kiédesedett, jelenleg inkább mocsárnak nevezhető. A környék védett növényei közül egy-egy kisfészkű aszat állományt és pár tucat mocsári kosbort is megtekintettünk.

A Nagygát-tó vízzáró rétege réti mészkő, mely a csatorna medrénél sajnos átszakadt. Az ilyen sebeken keresztül elveszítjük az egyre fogyatkozó vízkincs egy részét. Itt még úgy tűnik, van elegendő víz, bár ennek jelentős része tisztított lakossági-és ipari használtvíz.

Az egykor 150 hektáros Árbóz-tó nem volt ilyen szerencsés. Kocsér és Nagykőrös tavát a hatvanas években lecsapolták, vízzáró rétegét dinamittal felrobbantották, hogy szántóföldet alakítsanak ki. A kár már helyrehozhatatlan.

A kirándulás végén a vízőrzők csapata megállt lábat áztatni egy környékbeli falu „szabadstrandján”, mely egy felszínre törő hévizes forrásnak köszönhetően alakult ki.

Írta: Lovranits Júlia

 

 

Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.