Avagy „nyitott terepjáróval” a Tápió-vidéken.
Keresd meg az egyetlen ügyed!
Ahelyett, hogy a világ összes problémáját kísérelnénk meg egyszemélyben megoldani (vagy rosszabb esetben csak keseregni rajta), választhatjuk azt, hogy keresünk egyet, amiben kompetensek vagyunk, és amiért tudunk is tenni. Ezt a szemléletet próbálta meg átadni Németh András természetvédelmi őr a „nyitott terepjáró” program utasainak.
Először 2019-ben, egy sasszinkron kapcsán került sor a „nyitott terepjáró” program megtartására: amikor András magával vitt egy „átlagos” munkanapjára néhány laikus látogatót, hogy kicsit bepillanthassanak egy természetvédelmi őr hétköznapjaiba. Idén egy növényfelismerő verseny nyertesét és nyolcadikos fiát hívta magával, így a kirándulásnak szemléletformáló- és pályaválasztási jelentősége is volt.
A Tápió-vidék néhány izgalmas, vizes élőhelyét néztük meg, mert András „egyetlen ügye” a víz megtartása a tájban. Az őrszolgálat természetes folyamatok segítésével, és ahol a korábbi beavatkozások miatt ez nem lehetséges, ott mesterséges gátakkal, tározókkal igyekszik szabályozni a víz szintjét, amit folyamatosan monitoroznak is.
Néhány kiragadott példa az eddigi szép eredményekből: az égerláp „lábas” fái újra vízben állhatnak, a belvízben gyorsan megjelennek a cankók. A sekély, marhákkal tapostatott, így növényekkel nem sűrűn benőtt, homokos folyószakaszon védett halak találhatnak otthonra megfelelő vízmennyiség esetén.
Nem utolsó sorban családi, „mezítlábas” túra is szervezhető, további szemléletformálási céllal.
A klímaváltozás miatt váltakozó szárazság és hirtelen felhőszakadások szélsőséges időjárásában egyre nagyobb kinccsé válik a víz. Már nem az lenne a cél, hogy egy szűk mederben minél hamarabb hagyja el az országot, hanem hogy nagyobb területen szétterülve életet adjon, növénynek, állatnak és nekünk, embereknek is.
Írta és fotózta: Lovranits Júlia
