A hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) egy fokozottan védett, zavarásra igen érzékeny faj. Ismételt jelenléte pedig természetvédelmi szempontból mindenképpen figyelemre érdemes.
2019. február 6-án a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) őrszolgálatából hárman (Staudinger István, Klébert Antal és dr. Hegyi Zoltán) több szakemberrel, így a Vértes és a Bakony hegységben dolgozó Máté Balázs denevérkutatóval, valamint a Fővárosi Állat- és Növénykert (FÁNK) munkatársával, Nagy Ágnessel téli denevérfelmérésre indult a Bakony hegység Kelet-Bakony tájegységében. Összesen 7 denevérszálláshelyet átvizsgálva elhagyott és még funkcionáló pincéket, föld alatti, volt katonai objektumokat, barlangokat és egyéb célzattal épült föld alatti denevér-élőhelyeket néztek át.A csapat első monitoring helyszíne Fehérvárcsurgó mellett volt. Itt akadtak rá egy pihenő hosszúszárnyú denevérre (Miniopterus schreibersii), illetve ezen felül még néhány telelő közönséges denevért (Myotis myotis) is találtak. Utóbbiak feltehetőleg a nyári 4-500 példányból álló szülőkolóniából maradhattak az élőhelyen. A mellékelt fotókat Máté Balázs készítette, melyek a hosszúszárnyú denevért és a megtalálás örömteli pillanatát rögzítették. Valószínűleg ezen egyedet már a tavalyi évben is láthattuk itt. Ugyanezen az élőhelyen 2018. február 20-án Staudinger István munkatársunk észlelte a faj jelenlétét.
De mi a helyzet a DINPI területén?
Tekintettel arra, hogy a hosszúszárnyú denevér előfordulása nagyon ritka Igazgatóságunk működési területén, így érdemes megemlíteni azon alkalmakat, amikor az elmúlt években észleltük a jelenlétét. A Gerecse hegység területén 25-30 évvel ezelőtt már csak alkalmi fajként szerepel az észlelési listákon, majd sok éven keresztül teljesen eltűnt a kutatók szeme elöl.
Az utóbbi években először 2014-ben, a bajóti Öreg-kőn található Jankovich-barlangban észlelték egy példány jelenlétét a DINPI munkatársai (Juhász Márton és dr. Hegyi Zoltán). Ugyanazon egyed jelenlétét kétszer is sikerült regisztrálni, 2014. október 31-én és 2014. december 30-án. A telelő hosszúszárnyú közelében néhány nagy myotis (közönséges denevérek (Myotis myotis) és hegyesorrú denevér (Myotis blythii) együtt) telelt még, amelyek az itteni szülőkolóniát alkotó több ezres állományból maradhattak az élőhelyen a téli időszakra is.
Pilis-Visegrádi hegység. A Dömös térségében lévő középkori bányatáró rendszerek egyike, az elmúlt évtizedekben egy kétezres példányszámú nagy myotis szülőkolóniának ad otthont. Ezen kolónia ellenőrzésekor a táró bejárati szakaszán észleltünk egy pihenő hosszúszárnyú denevért. Az észlelés 2016. június 23-án történt (Gránicz Laura, Szabadi Kriszta és dr. Hegyi Zoltán).
Az említett tárótól nem messze található egy másik, kialakításában az előzőhöz hasonlatos bányatáró. Ezen táró téli ellenőrzésekor 2017. november 22-én észleltünk egy példány hosszúszárnyú denevért. Az élőhelyen találtunk még 5 példány kis patkósdenevért (Rhinolophus hipposideros) és 1 példány nagy patkósdenevért (Rhinolophus ferrumequinum). Az észlelők a DINPI munkatársai, Kunisch Gyöngyvér és dr. Hegyi Zoltán voltak.
Az említett 4 helyszínen találkoztunk tehát ezen unikális faj egyedeivel. Ennek a nemzetségnek ez a faj az egyedüli képviselője az egész európai kontinensen. Észak-Kelet Magyarországon szerencsére még nagyobb létszámú kolóniái élnek a föld alatti szálláshelyeken. Emberi zavarásra különösen érzékeny a faj. Azon barlanglezárások, melyek az átlagos méretű denevérnyílásokkal rendelkeznek, nem felelnek meg az igényeinek. A nagy, szabad berepülőnyílásokat kedveli.
Reméljük, hogy a környezettudatos barlanghasznosításnak és az átgondolt élőhelyfejlesztési munkáknak köszönhetően ezen érdekes faj szórvány előfordulásai sűrűsödni fognak az elkövetkező években a DINPI működési területén is.
dr. Hegyi Zoltán
természetvédelmi őrkerület-vezető
