Élőhelykezelés a fokozottan védett tátorján élőhelyén.
A tátorján (Crambe tataria) egy nagy termetű, virágzáskor látványos, fokozottan védett, ritka növényünk. Mára számos korábbi élőhelyéről eltűnt és a megmaradt populációk egy részének is bizonytalan a sorsa. A tájhasználat megváltozása (például a legeltetés megszűnése, vagy hektikussá válása), műtrágyák, vegyszerek bemosódása illetve az invazív növények terjedése miatt megmaradt élőhelyei gyakran átalakulóban vannak. Sajnos ez a kedvezőtlen irányú változás tapasztalható a Székesfehérvártól nem messze, Belsőbáránd közelében található löszvölgy bizonyos részein is.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Vértes-Mezőföldi Tájegységének dolgozói ezért a terület egy részén már tavaly kikaszálták, illetve kivágták a felverődő cserjéket, invazív facsemetéket és sarjakat. Ezt követően önkéntesek – elsősorban az Erdőmentők Alapítványtól – segítségével összegyűjtötték és elhordták a kikaszált, kivágott növényi részeket. A munka ezzel nem ért véget. Idén a gyökérsarjakat és a gyomokat kellett eltávolítani. A viszonylag nyílt területre a szomszédos, fajgazdag löszgyepből származó, sokféle növény magvait tartalmazó kaszálék lett terítve.
A virágzó tátorján fehér „bokrai” áprilisban.
A tavaly kivágott cserjék helyén felverődött sarjak, valamint az akácok alatti gyomos rész kaszálása, gyűjtése, elszállítása. Látható, hogy a tavalyi kezelés után az invazív akácok egy része még kihajtott.
Az elterített kaszálék a benne levő sokféle növényfaj magvaival. Reméljük gyorsan megtelepednek és hamar visszaalakul a fajgazdag löszgyep. Jól láthatók a cserjék alatt túlélő, azok eltávolítása után szépen fejlődő, védett hengeresfészkű peremizsek, melyeket a sarjak kaszálása során kikerültünk. Itt tavaly még a háttérben látható sűrűségű és magsságú cserjés állt.
A kaszált löszgyep azért ilyen foltos, mert kikerültük a még virágzó védett növények foltjait. (Ezek magvait később gyűjtjük és szórjuk el.) Tavaly még ez a rész is cserjésedett (kisebb cserjékkel), de a kaszálás után szépen visszaalakult a gyep. A kép bal oldalán a kaszálékkal terített élőhely egy része látható.
A tátorján évelő, de „ördögszekér” elven terjed. Ez azt jelenti, hogy a magok érésekor az elszáradó, kerek, sokszor gömb alakú virágzat tövi része magától elrothad, majd leválik a gyökérről, így a szél könnyen el tudja görgetni. A képen ez a tőtől elváló rész látható.
A magszórást az elszáradt tátorjánkórókkal végeztük.
Az élőhelykezelő csapat, előtérben egy még érőfélben levő tátorjánnal.
Dr. Riezing Norbert