Remény a kőhányási berkenyének

Terméses kőhányási berkenye (Fotó: Dr. Riezing Norbert)

Tavaly még úgy tűnt, végleg elveszett a kőhányási berkenye utolsó ismert természetes állománya, most azonban friss sarjak adnak reményt a faj fennmaradására.

Tavaly számoltunk be arról, hogy a nagyon ritka kőhányási berkenyének (Sorbus acutiserrata) nyár végére, természetes élőhelyén minden ismert egyede kiszáradt. A szomorú eredménnyel végződő eseményláncolatban kiemelt szerepe volt a túlszaporodott vadállománynak, elsősorban a tájidegen muflonnak. Idén egy májusi hétvégén Mészáros Gábor, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) önkéntes segítője, célirányos keresés során az egyik kiszáradt példány tövében friss sarjakat talált. Azonnal értesítette a Természetvédelmi Őrszolgálatot, akik a védelem érdekében egyeztettek a terület vagyonkezelőjével (Vérteserdő Zrt.).

Sajnos a sarjakat a vadak már korábban megtalálták, és nagy részét vissza is rágták. Gábor a rágás további megakadályozása céljából - még a megtalálás napján - a környéken gyűjtött száraz ágakból „védő sátrat” épített a törzs köré. Nem sokkal később a megtaláló, a Természetvédelmi Őrszolgálat és a vagyonkezelő képviselője közösen keresték fel az „újjáéledt” faegyedet két nagy kanna víz kíséretében… A helyszínen egyeztettük a további teendőket. Pár napra rá megépült az egyedi védőkerítés is.

"Vadvédő sátor" (Dr. Riezing Norbert)

A visszarágott sarj (Dr. Riezing Norbert)

Csemete (Mészáros Gábor fotója)

A korábbi, év eleji megbeszélések során (DINPI, Vérteserdő Zrt.) már egyeztetésre került az élőhely nagyobb léptékű, vadkizáró kerítésének a terve. Időközben megérkezett az engedély is, így megkezdődhet az építés.

A kerítés megépítésével a korábbi tapasztalatok alapján látványos változás várható (lásd cifra kankalin cikk). Terveink között szerepel, hogy a vadkárosítás kizárásával, ősszel a kőhányási berkenye néhány csemetéje is kiültetésre kerül. Ezeket a DINPI önkéntes, szakértő segítői, Békefi Nóra és Mészáros Gábor nevelték. Reménykedünk még abban is – bár ez igen halvány remény – hogy a területen még rejtőznek olyan, a korábbi évekből elfekvő magok, melyek még élnek és kedvező feltételek esetén kicsírázhatnak. A faj megmentésével kapcsolatban még messze nem nyugodhatunk meg, de egyre jobban reménykedhetünk…

Dr. Riezing Norbert

Vértesi Tájvédelmi Körzet

Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1976-ban hozta létre a Vértesi Tájvédelmi Körzetet, mely a hegységből 15.000 hektár nagyságú területet foglal magában. A tájvédelmi körzet megalapításának célja az volt, hogy a Tatabánya, Székesfehérvár, Mór által meghatározott, erősen iparosodott környezetben megőrizze és az utókornak átadható állapotban tartsa a Vértesben és környékén található természeti örökséget. Mik ennek az örökségnek a jellegzetességei? Mindenek előtt az a biológiai sokféleség, a természetnek az a gazdagsága, mely a kedvező környezeti adottságok következtében ezen a viszonylag kis területen kialakult. Ez a nagyfokú változatosság megnyilvánul a földtani felépítésben, a domborzati és kitettségi viszonyokban, valamint a növény- és állatvilág változatosságában is.

Tovább
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.