Tavaly még úgy tűnt, végleg elveszett a kőhányási berkenye utolsó ismert természetes állománya, most azonban friss sarjak adnak reményt a faj fennmaradására.
Tavaly számoltunk be arról, hogy a nagyon ritka kőhányási berkenyének (Sorbus acutiserrata) nyár végére, természetes élőhelyén minden ismert egyede kiszáradt. A szomorú eredménnyel végződő eseményláncolatban kiemelt szerepe volt a túlszaporodott vadállománynak, elsősorban a tájidegen muflonnak. Idén egy májusi hétvégén Mészáros Gábor, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) önkéntes segítője, célirányos keresés során az egyik kiszáradt példány tövében friss sarjakat talált. Azonnal értesítette a Természetvédelmi Őrszolgálatot, akik a védelem érdekében egyeztettek a terület vagyonkezelőjével (Vérteserdő Zrt.).
Sajnos a sarjakat a vadak már korábban megtalálták, és nagy részét vissza is rágták. Gábor a rágás további megakadályozása céljából - még a megtalálás napján - a környéken gyűjtött száraz ágakból „védő sátrat” épített a törzs köré. Nem sokkal később a megtaláló, a Természetvédelmi Őrszolgálat és a vagyonkezelő képviselője közösen keresték fel az „újjáéledt” faegyedet két nagy kanna víz kíséretében… A helyszínen egyeztettük a további teendőket. Pár napra rá megépült az egyedi védőkerítés is.
"Vadvédő sátor" (Dr. Riezing Norbert)
A visszarágott sarj (Dr. Riezing Norbert)
Csemete (Mészáros Gábor fotója)
A korábbi, év eleji megbeszélések során (DINPI, Vérteserdő Zrt.) már egyeztetésre került az élőhely nagyobb léptékű, vadkizáró kerítésének a terve. Időközben megérkezett az engedély is, így megkezdődhet az építés.
A kerítés megépítésével a korábbi tapasztalatok alapján látványos változás várható (lásd cifra kankalin cikk). Terveink között szerepel, hogy a vadkárosítás kizárásával, ősszel a kőhányási berkenye néhány csemetéje is kiültetésre kerül. Ezeket a DINPI önkéntes, szakértő segítői, Békefi Nóra és Mészáros Gábor nevelték. Reménykedünk még abban is – bár ez igen halvány remény – hogy a területen még rejtőznek olyan, a korábbi évekből elfekvő magok, melyek még élnek és kedvező feltételek esetén kicsírázhatnak. A faj megmentésével kapcsolatban még messze nem nyugodhatunk meg, de egyre jobban reménykedhetünk…
Dr. Riezing Norbert
