Magyarország számos nemzetközi jelentőségű vadvízzel büszkélkedhet, noha ezek természeti állapota az elmúlt évtizedekben erőteljesen romlott. A madárvilág tagjai egyfajta indikátorként mutatják a területek minőségét, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Vízimadár-védelmi Szakosztálya mellett a soproni székhelyű Magyar Vízivad Kutató Csoport megfigyelőhálózata végez hónapról-hónapra összehangolt felméréseket.
Igazgatóságunk munkatársai közül is többen részt vesznek e munkában, hiszen az 1996 óta folyó vízivad-monitorozás 23 célterülete közül 7 esik a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területére.
Egyik ilyen terület a Duna Szob-Budapest közötti szakasza, ahol a klimatikus változásokkal (és persze számos egyéb tényezővel) összefüggésben sajnos évről-évre kevesebb vízimadár fordul elő.
Ugyanakkor van egy olyan érdekes récefaj, amely hazánkban elsőként éppen itt telepedett meg és azóta is látványosan növeli állományát.
A nagy bukó (Mergus merganser) korábban csak mint átvonuló illetve telelő faj volt ismert a magyar faunában. Nagyobb víztesteken nem volt ritka látvány, de csak a novembertől márciusig tartó időszakban.
2004-ben sikerült távcső elé hoznunk egy fiókákat vezető tojó madarat Verőce közelében, amely az első bizonyított hazai költési adat volt! A faj egyedei (növekvő számban) azóta is minden évben költenek a Dunakanyarban. Mivel egy speciális fészkelési szokásokkal bíró, odúlakó madárról van szó, olyannyira nem egyszerű a költések ellenőrzése, hogy erre inkább a nyár végén végzett felméréseken látott fiatalok számából vonunk le következtetéseket. Az utóbbi években a nagymarosi illetve szobi zátonyokon több ízben éjszakázott együtt 120-150 fiatal madár, amely 15-30 családnak felel meg!
A költésekkel párhuzamosan a nagy bukó Dunán telelő állománya is növekedésnek indult. 1996-2022 között az egész országban összesen számolt éves mennyiség nem érte el azt, amit 2025. decemberében számoltam csak a Dunakanyarban: 523 példány nagy bukó mindössze 60 folyamkilométeren!
A nagy bukó hazai állománya az elmúlt évtizedekben a Magyar Vízivad Kutató Csoport adatai alapján (Faragó, 2024)
A nagy bukó havonként számolt állománya és trendvonala a Dunakanyarban a 2017-2024 között végzett felmérések alapján (Selmeczi-K., 2025)
Vízimadarak éves összmennyisége havi számlálások alapján a Dunakanyarban 2020-2024 között. Pirossal a trendvonal (Selmeczi-K., 2025)
A faj növekvő trendje megkérdőjelezhetetlen, ám terjedésének okai nem feltétlen jelentenek jót. A faj dunai táplálékforrásául a más hazai vizekben is gyorsan terjedő, számára ideális zsákmányméretű és életmódú invazív, idegenhonos gébek (Gobiidae spp.) szolgálnak, amely egyben a halfauna – természetvédelmi szempontból nem szerencsés – megváltozását is jól jelzi…
Selmeczi-Kovács Ádám
Irodalom:
FARAGÓ, S. (2024): A magyar vízivad monitoring eredményei a 2022/2023-as idényben. Magyar Vízivad Közlemények – Hungarian Waterfowl Publications 39: 51–286.
SELMECZI-K, Á. (2025): A Dunakanyar vízimadár-állománya és egyes ökológiai
tényezők kapcsolata. MATE, Gödöllő, p. 58
