Oázis a sivatagban

Felső-Tápió (Fotó: Vidra Tamás)

Egy paradicsomi menedék a Felső-Tápióban.

Tombol az aszály, az elmúlt fél évben az átlagos csapadékmennyiség alig fele hullott, a Tápió-vidék vizes élőhelyeinek többsége is szárazon árválkodik. Ha azonban kilátogatunk a Felső-Tápiót kísérő vadregényes rétekre, kisebb-nagyobb vízállások csillogására kapjuk fel a fejünket. Csak ámulunk és bámulunk, hogy míg máshol szárazságtól sárga, fakó a táj, itt minden üde zöld és kék színben pompázik. Hogyan lehetséges ez? Mi lehet az oka ennek a kisebb csodának?

Csak le kell sétálnunk a patak partjára és gyorsan rájövünk a titok nyitjára. Az ország más részeihez hasonlóan itt is tanyát vertek az eurázsiai hódok, melyek gyorsan építettek is 3-4 keresztgátat a vízfolyás mesterséges medrében. Ennek köszönhetően a korábban jócskán a terepszint alatt futó patak vízszintje megemelkedett, ami jótékony hatással volt a környező rétek talajvízháztartására is. Olyannyira, hogy a mélyen fekvő éraljak, zsombékosok, sőt a már több évtizede kiszáradt égerligetek is újra víz alá kerültek.

A mostani kedvező összképhez azonban kellett egy majd tíz évvel ezelőtti emberi beavatkozás is, amelynek keretében a terület magántulajdonosa leirtotta a gyorsan terjedő, tájidegen fafajokból álló „dzsungelt”. Ennek, illetve az azóta zajló rendszeres szarvasmarha legeltetésnek köszönhetően közel 40 hektáron állt helyre az eredeti mocsár- és lápréti növényzet. Így újra erőre kapott számos olyan ritka és védett faj állománya, mit a mocsári kosbor, vagy a vérfű hangyaboglárka. Ami pedig ilyenkor, kora tavasszal feltűnő, az a sekély vízben gázoló nagy kócsagok látványa, melyek a felmelegedő vizekben lassan megszólaló vöröshasú unkákra vadásznak. Egy biztos, a vízhez kötődő élővilág itt megtalálja a számítását, de a legelő állatok is sokáig találnak majd maguknak friss füvet…..

Vidra Tamás
tájegységvezető

Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet

A Pest-megye K-i részén elhelyezkedő Tápió-vidék Magyarország egyik különleges, természeti látnivalókban még bővelkedő tája. Meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, az Alföld ősi arculatát felidéző mocsarak várják az ide látogató vendéget. Ehhez a Tápió-mente gazdag néprajzi hagyományai és az itt élők hamisítatlan vidéki vendégszeretete párosul. A Tápió-vidék három nagy tájegység, a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik, ami egy változatos, ritkaságokban gazdag élővilág kialakulását tette lehetővé. E sokszínűség védelmében jött létre 1998. júniusában a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet mozaikos elrendezésű, három nagyobb és kilenc kisebb részegysége elszórtan helyezkedik el. Területe 4515 ha, amelyből 182 ha fokozott védettséget élvez, utóbbiak csak engedéllyel, szakvezető irányításával tekinthetők meg.

Tovább
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.