A Pilisi Parkerdő Zrt-vel közös közleményünk kapcsán számos kérdés, észrevétel, kritika érkezett Igazgatóságunkhoz, amelyek kapcsán szeretnénk közelebbről is megvilágítani álláspontunkat.
A Pilis-hegy egész tömbje a Duna-Ipoly Nemzeti Park fokozottan védett természeti területe, amely a nemzeti park 1997-es alapítását megelőzően, már az 1978-ban létrehozott Pilisi Tájvédelmi Körzetben is annak számított. Ezen a tömbön belül a legértékesebb területrész a Pilis-tető, a hegy kerítéssel is határolt délkeleti letörése, melyen a fokozottan védett magyarföldi husáng világállományának közel fele él.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szabályozása alapján fokozottan védett természeti terület csak a jelzett turistautakon látogatható szabadon. A Pilis-tető elkerített területén soha nem vezetett jelzett turistaút, mégis taposott ösvények szelik át. Egy olyan területről van szó, ahol minden emberi tartózkodás illegális, beleértve a területen bármilyen szabadidős tevékenység végzését, így többek között a terepfutást, terepkerékpározást, siklóernyőzést, sárkányrepülést, sátrazást, tűzrakást, de még a bakancsos turizmust is. Ezek mindegyike különböző mértékben és rendszerességben mégis tapasztalható a területen, nyomot hagy maga után. A területre gyakorolt emberi nyomás megállíthatatlanul növekszik, köszönhetően a főváros közeli elhelyezkedésének és a terepi (outdoor) sportok népszerűbbé válásának, terjedésének.
Sem a kerítés, sem a törvényi szabályozás, sem a rendszeres természetvédelmi őrszolgálati ellenőrzés nem tudta és tudja biztosítani a terület érintetlenségét, védelmét. A kerítés, a figyelmeztető és információs táblák, valamint a természetvédelmi hatósági táblák is állandó rongálás alatt állnak, javításuk, cseréjük vagy pótlásuk szélmalomharc.
A most kezdődött építés keretében a Pilis-tetőn fennálló több évtizedes konfliktus helyzet felszámolását tervezik megoldani a közösen pályázó felek: a terület vagyonkezelőjeként és erdőgazdálkodójaként a Pilisi Parkerdő Zrt., valamint a terület természetvédelmi kezelőjeként a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság.
Ez a megoldás fájdalmas kompromisszum a számunkra is, amely során – a fent részletezett emberi hatások miatt – egy fokozottan védett ritka növényfaj, a magyarföldi husáng pilisi élőhelyének hosszú távú megőrzése, felülírta a tájképvédelmi szempontokat.
A fejlesztés során megújul a területet határoló kerítés és létesül egy emelt fémrácsos ösvény, amelyen szabályozott keretek között körbejárható lesz a látogatástól korábban elzárt terület. A legnagyobb természetvédelmi konfliktusforrást okozó, illegális siklóernyős- és sárkányrepülős starthely pedig elkerül erről a területről, helyette egy közeli kisebb tisztáson készül legális starthely.
A beruházás előkészítése, tervezése, és engedélyezése során minden olyan élőhely- és fajvédelmi szempont megfogalmazásra és érvényesítésre került, ami a létesítménnyel, illetve a kivitelezéssel járó fizikai hatások minimalizálását, az esetleges károkozás elkerülését, megelőzését szolgálja. Ebbe beleértendő természetesen a kivitelezés időbeli és technológiai korlátozása is.
A tervezés során a siklóernyősök és sárkányrepülők szempontjai is figyelembe lettek véve, amit a két legnagyobb hazai szakági szervezet, a Siklórepülő Szövetségének és a Magyar Szabad Repülők Szövetségének bevonása garantált.
