A Duna rekordalacsony vízállása sokakat csábít a kiszáradó mederbe. Sokan csak „katasztrófaturisták”: néhány szelfi, és irány haza. Jóval célirányosabbak a „kincskeresők”, akik fémdetektorokkal pásztázzák át – rendszerint illegálisan, mivel ez a tevékenység is engedélyköteles! – a szárazra került medret.
Mások csak érdekes dolgokat szeretnének látni. Lehet találni különleges sziklaalakzatokat, geológiai képződményeket, furcsa köveket, normál esetben víz alatti forrásokat, régi eszközök maradványait vagy éppen állatok csontjait.
A képen látható csontok botanikai kutatás – a kiszáradó mederben megjelenő érdekes növényfajok keresése – közben kerültek elő. Az előzetes szakmai vélemény alapján vélhetően a jégkorszakban itt élt vadlovak maradványai.
De mit kerestek itt a vadlovak?
A jégkorszakban a Kárpát-medencét nem fedte állandó hó és jég. Nem egy kietlen, fagyos sivatag volt, hanem egy fajgazdag, gyepes-cserjés-erdős, mozaikos táj, ahol a lovak is megtalálták életfeltételeiket.
A jégkorszak elmúltával sem pusztultak ki azonnal. Még a bronzkorban is itt éltek. Eltűnésükben jó eséllyel az ember is közrejátszott…
Hogyan kerültek a Dunába a csontok?
A folyószabályozások előtt a Dunának hatalmas ártere volt, ráadásul a jégkorszakban még a vízhozama is nagyobb volt. Áradások alkalmával magával ragadta az állatok maradványait, majd a szállított kaviccsal és homokkal együtt lerakta azokat.
Az így évezredekig beágyazódott és megőrzött csontokat a jelenkor áramlásai mossák ki.
Dr. Riezing Norbert