Közel egy évtized után ismét sikerült megtalálni a Vértesben a fokozottan védett Anker-araszolót, vagy régebbi nevén magyar téliaraszolót (Erannis ankeraria).
Ezt a fajt hazánkban, a mai Budapest területén fedezték fel és sokáig csak ez az egyetlen élőhelye volt ismert. Azóta hazánkon kívül Olaszországból és a Balkán-félsziget néhány pontjáról mutatták még ki (Kis-Ázsiában egy másik alfaja él). Itthon középhegységeinkből ismert, de ritka és nagyon lokális. A hazai fauna állatföldrajzi és természetvédelmi szempontból érdekes faja, mely értékes, jó természetességi állapotú életközösséget jelez. Ezért is került fel az EU közösségi jelentőségű (Natura 2000) fajai közé.
Így néz ki egy kevésbé fotózott perspektívából
Mintha egy apró baglyot mintáztak volna szőrök közé
A szubmediterrán jellegű, nyílt, gyepekkel mozaikoló, erdősztyepp jellegű molyhos tölgyesek faja. Kora tavasszal, időjárástól függően február végétől március első feléig, éjszaka repül, de csak egy rövid időszakban. Állománya a Vértesben annyira kis számú, hogy ez a lepke gyakran az észlelési küszöb alatt marad. Megtalálását tovább nehezíti, hogy a hozzá nagyon hasonló sárgás tavasziaraszoló vele egy időben és tömegesen jelenik meg. Keresése – az éjszaka bizonyos szakaszában, lámpával, az ágakon pihenő egyedek – a „tűt a szénakazalban” hasonlattal jellemezhető.
A nagyon hasonló, tömegesen rajzó sárgás tavasziaraszoló hím (a lepke formájú) és a rejtőzködő mintázatú, röpképtelen nőstény
Dr. Riezing Norbert
