Bizony nem csak a növények, hanem a hozzájuk kötődő állatvilág is megsínyli ezt a szárazságot.
Milyen becsapós az a 20–25 cm hó, vagy az a néhány esős áprilisi és májusi nap! Már télen is 30–40 mm-rel kevesebb csapadék hullott a megszokottnál, majd a tavasz végére újabb 60–70 mm csapadékhiány halmozódott fel. Igazgatóságunk működési területének nagyobb részén jelenleg mintegy 100 mm csapadék hiányzik, miközben a középhőmérsékletek folyamatosan meghaladják az utóbbi évtizedek átlagát.
Mivel ez a folyamat nagyjából 2011 óta töretlen, az évente ismétlődő 60–120 mm-es csapadékhiány miatt az alsó talajrétegek és a felszín közeli kőzetek vízkészletei már nem tudnak megfelelően pótlódni. Ennek következtében számos forrás szűnt meg, és felszíni vizeink mennyisége is csökkent.
A talaj gyors és tartós kiszáradása, valamint a növekvő hőmérsékletek miatt a kora tavaszi virágok jobb esetben is csupán egy-két hét alatt elnyíltak, de nem jártak jobban az április végi és májusi virágok sem. Ez pedig a rajtuk és belőlük táplálkozó rovarvilágon is meglátszik: idén jóval szegényesebb a jelenlétük.
Éppen ezért különösen meglepő, hogy az elsősorban domb- és hegyvidéki fajnak tekintett nagy fehérsávoslepke (Neptis rivularis – Hungarian Glider – Spireazwever – Schwarzer Trauerfalter – Bielopásavec tavoľníkový – Sylvain des spirées) már május közepétől jelen van élőhelyein. Ha a mostani, inkább nyár közepére jellemző meleg kissé mérséklődik, még egy-két hétig biztosan találkozhatunk ezzel a kedves kis lepkével.
A nagy fehérsávoslepke fekete-fehér mintázata első pillantásra visszafogottnak tűnhet: felülről nézve szárnyai bársonyos feketék, az első szárnyakon rövid fehér foltsorok, a hátsó szárnyakon pedig egy markáns fehér szalag látható. Fonákjuk rozsdabarna, hasonló fehér mintázattal.
Napos időben – ahogy angol neve is sugallja – néhány gyors szárnycsapás után kecsesen siklik az erdei tisztásokon, erdőszéleken és cserjések felett. Ezután rendszerint egy stratégiai pontot választ, ahol 2–3 méter magasan, leveleken ülve őrzi területét. Gyakorlatilag minden arra haladó lepkét elzavar, és szinte minden mozgásra felröppen.
Élőhelyei a meleg, félárnyékos, ugyanakkor üde, felnyíló erdők cserjés szegélyei és tisztásai. Magyarországon elsősorban az Északi-középhegységben, a Dunazug térségében, a Mecsekben, a Dráva mentén, valamint az Alpokalján fordul elő. Ritka fajnak számít, természetvédelmi értéke 10 000 forint.
Elterjedési területe hatalmas: Közép- és Délkelet-Európától Közép-Ázsián át egészen a Távol-Keletig, a Nyugati-Alpoktól Kamcsatkáig megtalálható.
Évente egy nemzedéke fejlődik. A melegebb területeken már május közepétől repülnek a kifejlett egyedek (imágók), de jellemzően inkább júniusban, hűvösebb vidékeken akár júliusban is megfigyelhetők.
Hernyóinak tápnövényei elsősorban a rózsafélék családjába tartozó legyezőfüvek (Filipendula), magasabb hegyvidékeken pedig az erdei tündérfürt (Aruncus dioicus) és különféle gyöngyvesszőfajok (Spiraea). A hernyó előbb egy „nyári búvóhelyet” alakít ki, ahová a táplálkozási szünetekben visszahúzódik a ragadozók elől, majd később egy téli búvóhelyet is, többnyire ugyanazon a növényen.
Jól látható tehát, hogy ez a faj erősen helyhez kötött életmódot folytat: nem vándorol messzire tápnövényeitől, ezért mozaikos élőhelyeinek megőrzése kiemelten fontos.
Hegyvidékeinken elsősorban a sziklakibúvások miatt felnyíló erdők szegélycserjéseiben élő szirti gyöngyvessző (Spiraea media) a tápnövénye, de patak- és szurdokvölgyek környezetében az erdei tündérfürt és a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) is szóba jöhet. Kultúrterületeken más, ültetett gyöngyvesszőfajokon is megfigyelhető.
Mivel arborétumokban, parkokban, sőt helyenként nagyobb kertekben is gyakran ültetnek gyöngyvesszőbokrokat, ezzel akaratlanul is segítettük e hazánkban ritka faj terjedését. Ennek köszönhetően például Budán és Budakeszin is több helyen találkozhatunk vele ezekben a hetekben.
Halász Antal
természetvédelmi területfelügyelő, Vértes-Mezőföldi Tájegységi Osztály