Ahogy arról már korábban is írtunk, a fokozottan védett bakonyi alpesi gőte (Ichtyosaura alpestris bakonyiensis) jelenlegi ismeretink alapján kizárólag a Bakonyban és az Őrségben fordul elő, így a Kárpát-medence egyik bennszülött gerinces állata! Megőrzése – mint valódi hungaricum – ezért a mi feladatunk!
A Bakonyban az alpesi gőték többsége a hegység magasabban fekvő északi illetve középső részén él, de van egy elszigetelt populáció a Keleti-Bakonyban is, a Burok-völgy környékén. Ezt az állományt tavaly kezdtük el felmérni (korábbi írásunk itt érhető el).
Mivel szaporodóhelyeinek többsége itt a rendszeresen járt erdészei utak pocsolyáiban található, melyek nyáron rendszerint ki is száradnak, a gőtelárvák nem tudnak kifejlődni. E bennszülött állatunk megmentése érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) és a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. együttműködésének köszönhetően idén év elején komoly munkálatok zajlottak: munkagép segítségével árkok (szaporodóhelyek) készültek, melyekbe belevezettük az erdészeti utakon összegyűlő pocsolyák vizét. Némelyik árkot bélelni is kellett, hogy megmaradjon benne a víz (erről olvashatsz itt).
Az aszályos tavasz ellenére az év jól indult: a kialakított mélyedések megteltek vízzel és többségükben a gőték is megjelentek. Kiderült, hogy ez a kicsiny, elszigetelt populáció az állatok színezetében igen változatos. Olyan színváltozatok is előkerültek, melyeket ennél az alfajnál eddig még nem figyeltek meg (lásd képeinket). Kíváncsian vártuk a lárvák megjelenését.
A bakonyi alpesi gőte nőstényeinek színváltozatai, a homokszínűtől a világosabb és sötétebb márványozotton át az egészen sötétig.
Sötét színezetű hím.
A június végi területellenőrzésen azonban igen elszomorító kép fogadott bennünket: a kialakított élőhelyek többsége tönkre lett téve! Először a vadakra gyanakodtunk, de igen gyorsan kiderült, hogy itt az ember keze van a dologban… Az árkokra helyezett ágakat (melyeken keresztül tudnak inni a vadak, de nem tudnak belemenni a vízbe) szisztematikusan eltávolították, a vízbe helyezett fatörzset és vastagabb ágakat (ami a kisebb állatok ki-be járását könnyíti meg) kihúzták. A földbe rögzített peremű bélés pedig többfelé ki lett húzva és be lett nyomva az árokba (ez utóbbit már a vadak is okozhatták). Az is gyanús, hogy ezeket csak a terület egy bizonyos részén tapasztaltuk, ott viszont szisztematikusan minden szaporodóhelynél (turistautak, kirándulóhelyek nincsenek a közelben egyik helyen sem).
Készül a szaporodóhely. Az erdei közlekedést nehezítő pocsolya vize bevezetve, a kisebb állatok ki-be járását könnyítő fatörzs és ágak a vízben, gallyak az árok felett.
Az előző képen látható árok nyáron. Gallyak eltávolítva, szétdobálva, fatörzs félretéve, rögzítés kihúzva, burkolat rongálva.
Szerencsére maradt épségben szaporodóhely, ott szépen fejlődtek a lárvák. A nyár végi aszályos és meleg időben az erdészek többször is pótolták az elpárolgott vizet. Az állatok egy része azóta már ki is fejlődött és megkezdte szárazföldi életét. A keserűségek ellenére azért idén végre sikerült gyarapodnia az alpesi gőte állománynak (tavaly az összes szaporodóhely kiszáradt, még a gőték kifejlődése előtt).
A szemerkélő eső ellenére is készül a gőteélőhely.
Ugyanitt nyáron: ember és vaddisznó kooperációjának az eredménye.
Ebben sem fognak gőték fejlődni…
Azért vannak eredmények is: fiatal gőtelárva.
Fejlődő lárva. Gyakran nehéz észrevenni őket.
A munka persze itt nem áll meg. Ősszel a DINPI és a VERGA együttműködésében a szaporodóhelyek újabb „fejlesztésébe” kezdünk, hogy jövőre még több állat fejlődhessen ki és ne tűnjön el ez a különleges élőlény a Keleti-Bakonyból.
Dr. Riezing Norbert