Gólyakaland

Fehér gólya (Fotó: dr. Riezing Norbert)

A madarak mentése a közhiedelemmel ellentétben általában nem végződik jól. Az elgázolt, vagy a háziállatok által elkapott tollas kis jószágok sokszor néhány napon belül elpusztulnak. Akadnak azonban a most leírtakhoz hasonló, nem mindennapi esetek…

Dr. Riezing Norbert, természetvédelmi őr beszámolója

Egy szombat délelőtti napon telefonhívás érkezett, hogy a Környei-tóba egy gólya esett és éppen próbálják kiszedni onnan. Mire kiértem a területre a fiatal, idei kelésű madár már a parton feküdt. Nem volt rajta látható sérülés, ám teljesen átázott és nagyon kimerültnek tűnt. Úgy gondoltuk, a környei fészekalj egyik példánya lehet. A tóparton, az ott sétáló kutyák és emberek miatt nem volt biztonságban, ezért úgy döntöttem, a bezárt iskola udvarába viszem. Ott kedve szerint talál napos vagy árnyékos helyet magának, van elég hely a felszálláshoz, illetve ott vannak a szomszédban a szülei és testvérei. A helyszínre érve azonban meglepődve tapasztaltuk, hogy a fészekben mind a három fióka bent tartózkodik. A bőrig ázott gólyát a gyűrűje segítségével azonosítottuk és kiderült, a szomszédos Kecskédről származik. Az iskola zárt udvarában töltötte hát a délelőttöt, délután már megszáradva a fák árnyékában ácsorgott. Később azonban eltűnt, így gondoltam talán hazarepült.

Pár nappal később ismét csörög a telefon: egy gólya ácsorog az iskola melletti építési területen egy jó nagy pocsolya mellett. Feltételezve hogy biztosan talál magának élelmet (rovarok a gazosban vagy egerek az épület körül), nem zargattuk őt. A madár azonban napokig nem mozdult onnan, ezért befogtam, majd egy Kecskéd melletti kaszálóra szállítottam, ahol bőven talál magának táplálékot, illetve ahová a szülei is járnak. A madár elengedés után rendben elrepült, majd rögtön táplálkozni kezdett. Másnap már nem volt ott: úgy tűnik talált magának egy alkalmasabb helyet.

A történet azonban itt még nem ért véget. Kecskédről telefonáltak, hogy gond van a gólyákkal. Az egyik fióka szépen kirepült, de a másik a főúton sétálgatott, majdnem elütötték, majd egy kertben landolt, ahol eddig etették, de már nem tudtak foglalkozni vele, így szeretnék, ha egy menhelyre vinnénk. Jeleztem, hogy a menhely egy egészséges madár esetében szükségszerűtlen, inkább vigyék ki a falu melletti rétre a rokonaihoz. Így is tettek. Pár nappal később ránéztem a gyepre: a fiatal madarak együtt táplálkoztak a szüleikkel.

A gólyákra ezután még egy nagy kaland vár, hiszen el kell jutniuk Afrikába majd onnan vissza. A szomorú tapasztalatok alapján azonban nem fognak mindannyian visszatérni, sőt többségük már a vonulás közben elpusztul. Az élőhelyeik elvesztése, a vadászat, áramütés, az éhezés és a kedvezőtlen időjárási viszonyok mind olyan veszélyeztető tényezők, melyekkel szembe kell nézniük. A fiatal madarak azonban így legalább egy esélyt kaptak az előttük álló viszontagságos útra.

A fent leírt történet tanulsága talán ez lehet: nem feltétlenül kell minden egyes talált madárnál rögtön a „madármentőket” hívni. Az állatok viselkedésének megfigyelésekor sokszor kiderül, hogy a „megmentésre szoruló” madár emberi segítség nélkül is boldogul. A külső beavatkozás pedig sokszor inkább ártalmas, mint hasznos.

Bővebb információ: https://www.mme.hu/maganyos_fiokat_talaltam

 

Dr. Riezing Norbert, természetvédelmi őr

 

Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.