Az árnyék nagy érték. Ezt a kis küszvágő csér fiókák is pontosan tudják.
Lassan végéhez ér a természetvédelmi szempontból érdekesebb fészkelő madaraink állományának, illetve a költés sikerességének a felmérése. Ebben kiemelt szerepet kapnak a telepesen költő, illetve a vízimadarak. A küszvágó csér mindkét kategóriában érintett. Jellemzően szigetek csupasz, kopár felszínén költ. Alkalmazkodóképességét jelzi, hogy teljesen mesterséges környezetben is megtelepedik, így például a Bokod-Oroszlányi hőerőmű hűtőtavának betonpillérein is. Ezek az egykori csillepálya, illetve a később épült szalagpálya oszlopait tartották. A madarak a csupasz betonfelszínre rakják tojásaikat. Fészeképítéshez – már ha annak lehet nevezni – mindössze néhány kavics, vagy kisebb beton illetve vasdarabot használnak. Máskor az otthagyott vasdarabok tövében költenek.
Egykori tartóószlop rozsdás csonkja köré kialakított küszvágó csér fészek.
Ottfelejtett hatalmas, rozsdás rögzítőcsavarok védelmébe lerakott tojások.
Hevenyészett „fészek” a betonból kipergő kavics és betondarabokból.
A betonpillér felszíne, mint fészkelőhely azonban nem csak emiatt barátságtalan. Itt ugyanis nincs árnyék. Ez önmagában nem különleges, mivel rengeteg madárnak a fiókái szembesülnek ezzel a problémával. Gondoljunk csak bele a települések gólyafészkeinek az esetébe. A fiókák esőnek, szélnek és a nyári forróságnak, tűző napsütésnek egyaránt ki vannak téve. Amikor mi még az árnyékban sem nagyon akarunk megmaradni légkondícionálás nélkül, ők kénytelenek a tűző napon várni az esti lehűlést.
Csérfióka a barátságtalan környezetben.
Etetés.
Már a reggeli órákban is nagyon melege van a csérfiókának.
Hogy milyen jó dolog (lenne) az árnyék, mutatja a legutóbbi csértelep ellenőrzés is. Az egykori csillepálya betonpillérei elég magasak, még a csónakban felállva is alig lehet rálátni a felszínükre. Olykor egyszerűbb, ha a telefont felemelve, a betonperemre téve „nézünk” körbe. Egy ilyen művelet közben az egyik csérfióka észrevette, hogy a kezem és a telefon árnyékot vet. Nem nagyot, de egy ilyen kis madárnak ez épp elég. Minden félelem nélkül odarohant és bebújt az árnyékba. Ugyanezt meg tudtuk ismételni a kezünk árnyékával is (lásd utolsó fotó).
Egy tenyérnyi árnyék. Amint észrevette a fióka, odaszaladt a betontalapzat túlsó oldaláról is.
Dr. Riezing Norbert