„Egy focicsapatot is érdemes úgy felépíteni, hogy legyen benne védő és csatár is” – mondja Ódor Péter az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
A klímaváltozás hatására erdeinknek egyre szélsőségesebb időjárással, természeti csapásokkal, hosszabb száraz időszakokkal, új kártevőkkel kell megküzdeniük. Ódor Péter szavaival élve ehhez nem elég, ha csak „csatárokat válogatunk be a csapatunkba,” azaz ha csupán a hasznot szem előtt tartó, intenzív erdőgazdálkodási módszereket alkalmazzuk. Az ilyen művelés alatt álló – Magyarországon gyakori – erdők jellemzően egykorúak és kevés fafajból állnak, ami a kitermelés szempontjából gazdaságos ugyan, de a változó körülményekhez aligha képesek rugalmasan alkalmazkodni. Egy természetes erdő változatos életkörülményekkel és élőhelyekkel rendelkezik: vannak benne csemetéket védő idős fák, odúkkal teli álló holt fák és a lebontó rovaroknak, gombáknak alkalmas fekvő törzsek, cserjékkel szegélyezett tisztások – mindezek ezernyi különféle állat-, növény- és gombafajból összegyúrva. Ha egy ilyen erdő megsérül egy természeti csapás következtében, a sérült folt az erdő életéhez képest rövid idő alatt képes regenerálódni a környező területekről. Egy ilyen erdő azonban nem feltétlenül áll szinkronban a mi jelenkori „erdőfelfogásunkkal,” mivel nincs benne „rend,” nincsen „kitakarítva.”Ódor Péter munkatársaival azt kutatja, hogy miként reagál az erdő a különféle intenzitású erdőművelési módokra, illetve hogyan viselkedik, ha az nincsen megbolygatva. Pilisi mintaterületeikben folyamatosan műszerekkel mérik a mikroklíma, a talajviszonyok, az aljnövényzet és egyes állatcsoportok változásait. Kutatásukkal a nem is olyan távoli jövő erdőgazdálkodási kihívásaira keresnek válaszokat.
Forrás: mta.hu
A teljes cikk az alábbi linken olvasható.