Élménybeszámoló a Békamentő Családi Napról

Békamentő - Gólyaváró Családi Nap Farmoson 2016 (Fotó: Kálmán Gergely)

Idén második alkalommal került megrendezésre a Békamentő - Gólyaváró Családi Nap Farmoson. Németh András beszámolója.

Második alkalommal került megrendezésre a farmosi Békamentő Gólyaváró Családi Nap. A tavalyitól eltérően idén inkább az embereknek, mint a békáknak kedvezett az időjárás. A derült éjszakát hűvös hajnal követte, és bár folyamatos csiki-csukit játszott a nap és a felhők, csapadék nem érkezett. Így ahogy azt már az előző napi eredményből sejtettük a békák sem érkeztek nagy számban, a tavalyi szerencsés többezres eredmény után idén mindössze 73 béka kuksolt a vödrök alján megbújva.

Már a délelőtti mentésen is több százan vettek részt, de még később is szép számmal érkeztek a színes programok miatt vonzó rendezvényre. A nap végére 445 fő regisztrált így elmondhatjuk mintegy másfélszer annyian vettek részt a rendezvényen mint tavaly. A jól bevált programok mellé újdonságokkal is készültünk, az íjászkodás vagy a lovaskocsikázással egybekötött látogatási lehetőség a Vízparti Élet Házába sok érdeklődőt vonzott. Az egyértelmű közönségdíjas újdonság viszont a Jászberényi Állatkert állatsimogatója volt melyet a gátőrház nagyobbik, de még így sem túl tágas termében rendeztünk be. Túlzás nélkül állíthatjuk a tatuk jóval tágasabb helyen voltak ezen a napon mint a látogatók akik egész nap szinte heringszerűen zsúfolódtak össze hogy az egzotikus állatokkal testközelből találkozhassanak.

A programsorozat persze idén is a békák és a gólyák köré szerveződött ezzel is rámutatva arra hogy a természetvédelem célja minden esetben az ember által okozott káros hatások mérséklése. Tavalyhoz hasonlóan volt itt békasimogató, sok tucatnyi csillogó gyerekszemmel, a látottak alapján senki ne mondja hogy a békák a nemszeretem állatok közé tartoznak. Igenis lehet szeretni ezeket a lényeket csak épp a felnőttek kinevelik ezt a szeretetet a csemetékből. De volt itt olyan stand ahol például olyan kérdésekre lehetett választ kapni hogy mit is csinálnak a gólyák életük azon felében amikor épp nem a farmosi ásóbékák szerepelnek az étlapon, hanem Afrikában az oroszlánok és a zebrák közt keresgélik a táplálékot. Ritkán gondolunk bele ebbe, pedig ez is egy megszokott dolog, épp ezért az is természetes hogy a vonuló madarak védelmét nem fogjuk tudni megoldani úgy hogy nem oldjuk meg Afrika problémáit.

De nem csak ilyen nagyívű természetvédelembe kaphattunk betekintést, hanem például bemutatták nekünk a másik oldalt, hogy pár deszka segítségével hogyan tudunk mi magunk összeütni egy mesterséges fészekodút, melyet a kertbe kihelyezve a természet oldalára állhatunk. A természetvédelmi programokat, a könnyebb emészthetőség kedvéért helyi termék és kézművesvásár színesítette, lehetett lovagolni, birkát simogatni, mocsárban csónakázni. És persze nem maradhattak el a vezetett túrák sem melyeken megtudhattuk hogy miért nem szabad a jelzett utakról letérni, mire kell vigyázni ha védett virágot látunk és odarohanunk nézelődni fotózni, pl. az épp nem virágzó növények letaposásával. Megtanulhattuk hogy miért a juhász az egyetlen ember akit a természetvédelmi őr még a héricsmező közepén állva is szívesen lát a területen, hisz vele vannak a birkák akinek a terület a fennmaradását köszönheti. A tavaly felállított gólyafészek egyelőre üresen árválkodott, de reméljük az épp mostanság visszatérő fehér gólyák közül lesz aki ezt a szép panorámájú mocsárszéli oszlopot választja élőhelyéül, hisz itt a táplálékért nem kell messzire repülni, részben a békamentőknek köszönhetően.

Németh András
természetvédelmi őr
Kelet-Pest Megyei Természetvédelmi Tájegység




Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet

A Pest-megye K-i részén elhelyezkedő Tápió-vidék Magyarország egyik különleges, természeti látnivalókban még bővelkedő tája. Meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, az Alföld ősi arculatát felidéző mocsarak várják az ide látogató vendéget. Ehhez a Tápió-mente gazdag néprajzi hagyományai és az itt élők hamisítatlan vidéki vendégszeretete párosul. A Tápió-vidék három nagy tájegység, a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik, ami egy változatos, ritkaságokban gazdag élővilág kialakulását tette lehetővé. E sokszínűség védelmében jött létre 1998. júniusában a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet mozaikos elrendezésű, három nagyobb és kilenc kisebb részegysége elszórtan helyezkedik el. Területe 4515 ha, amelyből 182 ha fokozott védettséget élvez, utóbbiak csak engedéllyel, szakvezető irányításával tekinthetők meg.

Tovább
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.