Idén második alkalommal került megrendezésre a Békamentő - Gólyaváró Családi Nap Farmoson. Németh András beszámolója.
Második alkalommal került megrendezésre a farmosi Békamentő Gólyaváró Családi Nap. A tavalyitól eltérően idén inkább az embereknek, mint a békáknak kedvezett az időjárás. A derült éjszakát hűvös hajnal követte, és bár folyamatos csiki-csukit játszott a nap és a felhők, csapadék nem érkezett. Így ahogy azt már az előző napi eredményből sejtettük a békák sem érkeztek nagy számban, a tavalyi szerencsés többezres eredmény után idén mindössze 73 béka kuksolt a vödrök alján megbújva.Már a délelőtti mentésen is több százan vettek részt, de még később is szép számmal érkeztek a színes programok miatt vonzó rendezvényre. A nap végére 445 fő regisztrált így elmondhatjuk mintegy másfélszer annyian vettek részt a rendezvényen mint tavaly. A jól bevált programok mellé újdonságokkal is készültünk, az íjászkodás vagy a lovaskocsikázással egybekötött látogatási lehetőség a Vízparti Élet Házába sok érdeklődőt vonzott. Az egyértelmű közönségdíjas újdonság viszont a Jászberényi Állatkert állatsimogatója volt melyet a gátőrház nagyobbik, de még így sem túl tágas termében rendeztünk be. Túlzás nélkül állíthatjuk a tatuk jóval tágasabb helyen voltak ezen a napon mint a látogatók akik egész nap szinte heringszerűen zsúfolódtak össze hogy az egzotikus állatokkal testközelből találkozhassanak.
A programsorozat persze idén is a békák és a gólyák köré szerveződött ezzel is rámutatva arra hogy a természetvédelem célja minden esetben az ember által okozott káros hatások mérséklése. Tavalyhoz hasonlóan volt itt békasimogató, sok tucatnyi csillogó gyerekszemmel, a látottak alapján senki ne mondja hogy a békák a nemszeretem állatok közé tartoznak. Igenis lehet szeretni ezeket a lényeket csak épp a felnőttek kinevelik ezt a szeretetet a csemetékből. De volt itt olyan stand ahol például olyan kérdésekre lehetett választ kapni hogy mit is csinálnak a gólyák életük azon felében amikor épp nem a farmosi ásóbékák szerepelnek az étlapon, hanem Afrikában az oroszlánok és a zebrák közt keresgélik a táplálékot. Ritkán gondolunk bele ebbe, pedig ez is egy megszokott dolog, épp ezért az is természetes hogy a vonuló madarak védelmét nem fogjuk tudni megoldani úgy hogy nem oldjuk meg Afrika problémáit.
De nem csak ilyen nagyívű természetvédelembe kaphattunk betekintést, hanem például bemutatták nekünk a másik oldalt, hogy pár deszka segítségével hogyan tudunk mi magunk összeütni egy mesterséges fészekodút, melyet a kertbe kihelyezve a természet oldalára állhatunk. A természetvédelmi programokat, a könnyebb emészthetőség kedvéért helyi termék és kézművesvásár színesítette, lehetett lovagolni, birkát simogatni, mocsárban csónakázni. És persze nem maradhattak el a vezetett túrák sem melyeken megtudhattuk hogy miért nem szabad a jelzett utakról letérni, mire kell vigyázni ha védett virágot látunk és odarohanunk nézelődni fotózni, pl. az épp nem virágzó növények letaposásával. Megtanulhattuk hogy miért a juhász az egyetlen ember akit a természetvédelmi őr még a héricsmező közepén állva is szívesen lát a területen, hisz vele vannak a birkák akinek a terület a fennmaradását köszönheti. A tavaly felállított gólyafészek egyelőre üresen árválkodott, de reméljük az épp mostanság visszatérő fehér gólyák közül lesz aki ezt a szép panorámájú mocsárszéli oszlopot választja élőhelyéül, hisz itt a táplálékért nem kell messzire repülni, részben a békamentőknek köszönhetően.
Németh András
természetvédelmi őr
Kelet-Pest Megyei Természetvédelmi Tájegység
