A Kutatók Éjszakája keretében első alkalommal rendeztünk Science Café-t a Budai Sas-hegyen.
A florisztikai, zoológiai és élőhelyekkel foglalkozó kutatómunkákat bemutató előadáscsokor felvezető előadásában Bérces Sándor (DINPI) a biodiverzitás csökkenésének problémakörét, valamint a természetvédelmi biológia alapját képező tudományos elméleteket (szigetbiogeográfia fajszám–terület, metapopuláció hipotézis izoláció – konnektivitás, fragmentáció, természetvédelmi kezelés összefüggése) járt körbe. Hangsúlyozta, hogy a természetvédelmi célú adatgyűjtést forradalmasító technológiák (OpenBioMaps) lehetővé teszik az átgondoltabb, tudományos igényű mintavételezést és a jobb kiértékelhetőséget. Véleménye szerint ez ma a természetvédelem tudományos szempontból legnagyobb kihívása.
Csáky Péter (DINPI) ritka és jégkorszaki maradvány növényfajokról tartott előadása bemutatta, hogy pontosan fel kell mérni, majd nyomon követni ezen fajok állományait, amelyeket újabban a klímaváltozás mellett a vadnyomás is tizedel. Halász Antal (DINPI) a Budai-hegység orchidea flórájába engedett bepillantást, feltárva a nőszőfű fajok és a hibrid-orchideák felismerésének nehézségeit, s külön kitérve az utóbbi évtizedek változásaira, a klímaváltozás következtében megritkult vagy gyakoribbá vált fajokra. A florisztikai blokkot Hock Ferenc (DINPI) előadása zárta, amely az inváziós növényfajok elleni védekezés lehetőségeit és nehézségeit ismertette meg.
Kazi Róbert (DINPI) a drónok természetvédelmi célú alkalmazási lehetőségeibe vezette be a hallgatókat. A multispektrális felvételek olyan felhasználására mutatott példákat, mint a fokozottan védett madárfajok fészkének megtalálása vagy az inváziós fajok feltérképezése. Standovár Tibor (ELTE) arról beszélt, hogy nagyon különböző „szemüvegekkel” tekintünk a környezetünkre és veszünk észre fajokat, folyamatokat, Barina Zoltán (WWF Magyarország) pedig a Vértes és a Gerecse erdejeiről tartott előadásában tárta fel, milyen gondban vannak a térség cseres-tölgyes faállományai az erdőfelújulást és a lágyszárúak túlélését egyaránt ellehetetlenítő rendkívüli vadlétszám fényében. Dr. Bittsánszky Ádám vízgazdálkodási kutató a budai hegyek forrásainak Mátyás-kori felhasználási módját mutatta be, amelyek véleménye szerint akár a mai napig is vízzel láthatnák el a Budai vár szökőkútjait.
Halpern Bálint (MME) a rákosi vipera védelmének két évtizedes tapasztalatait foglalta össze, a visszatelepítés buktatóiról és az utóbbi évek sikereiről egyaránt beszámolva. Hegyi Zoltán (DINPI) előadásában a denevérek monitorozásával és aktív védelmével foglalkozott, külön kiemelve a denevérfajok elterjedésében bekövetkezett változásokat és a kereknyergű denevér visszatelepítési projekt sikerességét. Horváth Soma (DINPI) a vadmacskakutatás eredményeit bemutató előadásából kiderült, hogy a vadmacska elsősorban az idős, holtfában gazdag helyeket kedveli. Szövényi Gergely (ELTE) a szöcskék és sáskák kutatásával foglalkozó előadásában rámutatott az aktív védelem a szép hegyisáska börzsönyi populációiban elért sikereire, Németh Tamás (MATE) pedig a holtfához kötődő bogárfajok felmérésének nehézségeivel és legfontosabb eredményeivel ismertette meg a résztvevőket pazar fotók segítségével.
Valamennyi előadásban megfogalmazódott a cselekvő természetvédelem szükségessége, valamint, hogy csak akkor lehet eredményeket elérni egy-egy faj vagy közösség védelmében, ha megfelelő tudományos alapossággal végezzük és megfelelően dokumentáljuk, amivel foglalkozunk. A védett területek csak akkor csökkenthetik a klímaváltozás, az élőhelyekre nehezedő gazdasági nyomás, az inváziós fajok, környezetszennyezés és a (pl. vadállományi általi) túlhasználat okozta hatásokat, ha tudományosan megalapozott, nem anekdotákra alapuló célzott természetvédelmi kezelések, fajmegőrzési tervek valósulhatnak meg. Mindehhez az kell, hogy minél szélesebb társadalmi bázisa legyen a természetvédelemnek és a DINPI-nek: légy a barátunk!
Bérces Sándor természetmegőrzési szakreferens
