Az egyhajúvirág nyomában jártunk

Németh András természetvédelmi őr beszámolója a március 12-i túráról, ahol a "címadó" növény mellett igazi mesehősökkel is dolguk akadt a résztvevőknek.

31 fő vágott neki a turai határnak, hogy megismerje a Turai-legelő Természetvédelmi Területet legnagyobb értékét. A fokozottan védett egyhajúvirágnak a település határában található a második legnagyobb hazai állománya. A korán jött tavasznak köszönhetően a virágzás előrehaladott állapotban tart. Viszont a korai tavasznak köszönhetjük, hogy a túra későbbi szakaszában a Csörsz-árok menti levezető csatornában még pettyes gőtét is sikerült fognunk a túra legfiatalabb részvevőinek nagy örömére - és a túravezető szerencséjére ugyanis az apró és "rettentően fáradt" túrátársaknak korábban könnyelmű ígéretet tett arról hogy mutat nekik békát. Igaz a gőte nem béka, de ezt a mindössze egy faroknyi eltérést megbocsájtották, hisz ekkorra már a Bogyó és Babóca fél szereplőgárdáján túl voltunk: Nelli a nünüke, Csiga Csaba a vízicsiga, Baltazár a méhecske és végül de nem utolsósorban a Százlábú közeli rokona a vaspondró érdekesebbnél érdekesebb életébe nyerhettünk rövid betekintést :) Persze jutott információ a nagyobbaknak is, beszélgettünk a táj utóbbi évtizedekben végrehajtott megváltoztatásáról, az eltüntetett vizes élőhelyekről, a belvizes szántókról, az invazív fajokról, a méhek és a vegyszerek viszonyáról, a természetfotózás árnyoldalairól, az utaktól távol lévő bombatölcsérben kialakult kis tavacskáról, mint gőteélőhelyről és a benne úszkáló évtizedes szemétről...