A vadmacska évének méltó szakmai zárása

2024-ben a lopakodás nagymesterét, a vadmacskát választotta a vadonleső program az év emlősének. Ennek kapcsán szeretnénk összefoglalni idei fajvédelmi tevékenységeinket. Folytattuk a faj kutatását (vadkamerázás, genetikai minták és gázolt tetemek gyűjtése) a Börzsöny, a Pilis-és a Budai-hegység területén.

Részt vettünk a Vadmacska Gálán , a Budakeszi Vadasparkban rendezett Vadmacska nap és futóverseny rendezvényen és 2 vadmacska szabadon bocsátásán. Vadmacskákkal kapcsolatos terepi munkánkba Dr. SOS is bepillantást nyerhetett. Átfogó szakmai cikket írtunk az év elején (Állatvilág 2024/2 sz.) és az év végén is.

Tovább folyt a sikeres Vadmacska Fajmegőrzési Programunk, amely a DINPI, a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Budakeszi Vadaspark közötti együttműködés keretében valósul meg.

A Fajmegőrzési program keretében idén, 2024. december 5-én, negyedik alkalommal került megrendezésre „a lopakodás nagymestere végveszélyben” c. szakmai rendezvény. Az idei év kiemelt témája „A vadmacska helyzete a Pilis-Budai hegység térségében” volt. A megismerhették a vadmacska veszélyeztetető tényezőit, kiemelten a házimacskák okozta hatásokról szóló legújabb kutatásokat.

Dr. Pongrácz Péter (ELTE) „Bort iszik, vizet prédikál: mit tudnak a vadmacskáról és a felelősségteljes macskatartásról a hazai macskatartók” című előadásában bemutatta, hogy a hazai vadmacska populáció egyik legsúlyosabb veszélyeztető tényezője a felelőtlen macskatartás. A hazai macskatartás ellentétes mivoltát, mely szerint megtalálható a tudatosság a macskatartásban, azonban akár a szakértők szokásait is szükséges megváltoztatni a vadmacskák védelme érdekében.

Dr. Biró Zsolt (MATE) előadásában képet kaptunk a házimacskák mozgáskörzetének vizsgálatáról. Tractive-kutatásának eredménye, hogy a kijárós ivartalan macskák is találkozhatnak vadmacskával, habár az ő mozgáskörzetük jelentősen csökken ivaros társaikhoz képest. Így nem elhanyagolható a vadmacskák védelme szempontjából.

Dr. Lanszki József (Balatoni Limnológiai Kutatóintézet) a vadmacska dél-dunántúli terepi felmérésének és országos post-mortem vizsgálatának tapasztalatairól mesélt részletesen. Kutatása alátámasztotta, hogy csak külső jegyekre támaszkodva nem tudjuk pontosan megmondani, hogy vadmacskát vagy hibrid egyedet látunk-e.

Burányi Virág (Budakeszi Vadaspark) „Cirmos cica baj” címmel a Vadmacska Fajmegőrzési Projekt eddigi eredményeit mutatta be részletesen. Kutatása részeként bemutatta milyen illatanyagokat preferálnak a vadaskert állandó macskái, illetve 4 repatriálásra kerülő vadmacska mentésének és kiengedésének körülményeit. Az előző előadásban említett bundamintázatok kapcsán is keresték az összefüggéseket, de kérdőíves felmérést is végeztek annak tekintetében, hogy a szakmai végzettséggel rendelkezők milyen hatékonyan ismerik fel a fajt és mit gondolnak veszélyeztető tényezőiről.

Zárásként Novák Adrián kollégánk „Észrevétlen vándor” címmel tartott előadást az M237-es kódjelű GSM nyakörvvel ellátott svájci farkas Budapest körüli több hetes tartózkodásának és útjának nyomon követéséről. Ezzel mutatta be a nagyragadozó békés, alkalmazkodó útját, amely során sikerült konfliktus nélkül áthaladni a sűrűn lakott urbán területeken.

A konferenciát kis terepi programmal zártuk, ahol Pilismaróton megtekinthettünk egy átlagos kamera csapda ellenőrzést, valamint a Vadaspark által telepített (puha szabadon bocsátásra alkalmas) repatriáló ketrecet.

Fotók: Surányi Linda/Budakeszi Vadaspark Nonprofit Kft. és Takács András Attila/Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.

Major Borbála és Novák Adrián