A nagykátai „szikibaglyok” átvették a vezetést!

Egy a sok közül, sziki kocsord szárán pihenő nagy szikibagoly (Fotó: Vidra Tamás)

Természetesen nem egy kétbalkezesekből álló amerikai futballcsapatról, hanem egy igen ritka, egész Európában veszélyeztetett éjjeli lepkefajról van szó. 

Ő a nagy szikibagoly, ami a magyarországi füves élőhelyek ősszel repülő, nagytermetű, gyönyörű színekben pompázó lepkéje. Elterjedésének gátat szab, hogy hernyói igencsak finnyásak, hiszen egyetlen növényfajhoz ragaszkodnak, mégpedig a kaporhoz hasonló, akár két méteresre is megnövő sziki kocsordhoz.

Amikor a többi lepkefaj zöme már befejezte repülését, akkor jön el a szikibaglyok ideje. Szeptember végén az egyre hűvösebb éjszakákra fittyet hányva a frissen kikelt, akár 5-6 centiméteresre is megnövő szikibaglyok felmásznak a kocsordok szárára, így készülődve a párosodásra.

Ebben az évben az sötétségbe burkolózó nagykátai pusztán a szikibaglyok rajzásánál csupán egy valami volt feltűnőbb, mégpedig a lepkekutatók kézi lámpáinak fénye. Idén négy hazai nemzeti park igazgatóság mintegy tucatnyi kutatója igyekezett minél több, a növényekre kiülő szikibaglyot megtalálni a lámpák „bűvkörében”, hogy aztán a későbbi vizsgálatok szempontjából fontos egyedi jelöléssel lássák el őket. Utóbbi nem volt más, mint egy alkoholos filctollal a lepkék szárnyára felrajzolt ártalmatlan szám.

Vissza is jutottunk rövid cikkünk címéhez, ugyanis az utolsó megjelölt nagy szikibagoly lepke szárnyára kereken a 100-as szám került. Ez pedig azt jelenti, hogy kicsiny hazánkban egy éjszaka alatt egy élőhelyen még sosem találtak és jelöltek ilyen nagyszámú egyedet ebből a fokozottan védett fajból. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Tápió-vidék igazi „szikibagoly nagyhatalom”!

A vizsgálatokban a következő Igazgatóságok munkatársai vettek részt: Bükki Nemzeti Park, Duna-Ipoly Nemzeti Park, Fertő-Hanság Nemzeti Park, Hortobágyi Nemzeti Park

Vidra Tamás, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet

A Pest vármegye K-i részén elhelyezkedő Tápió-vidék Magyarország egyik különleges, természeti látnivalókban még bővelkedő tája. Meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, az Alföld ősi arculatát felidéző mocsarak várják az ide látogató vendéget. Ehhez a Tápió-mente gazdag néprajzi hagyományai és az itt élők hamisítatlan vidéki vendégszeretete párosul. A Tápió-vidék három nagy tájegység, a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik, ami egy változatos, ritkaságokban gazdag élővilág kialakulását tette lehetővé. E sokszínűség védelmében jött létre 1998. júniusában a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet mozaikos elrendezésű, három nagyobb és kilenc kisebb részegysége elszórtan helyezkedik el. Területe 4515 ha, amelyből 182 ha fokozott védettséget élvez, utóbbiak csak engedéllyel, szakvezető irányításával tekinthetők meg.

Tovább
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.