A Táti és süttői Duna-szigetek 2020. március 25-én váltak védetté, amivel a szigetekre egykoron jellemző élőhelyek, állatok és egyaránt új esélyt kaptak. Cikkünkben Hopp Ferencre és Dr. Sághy Antalra, a szigetek egykori védelmezőire emlékezünk.
A Komárom-Esztergom megyei, 20. századi madártani kutatások két meghatározó személye is a Duna folyam mentén élt és dolgozott. Mindketten életüket jelentős részét a Duna vadvilágának megismerésére és megőrzésére tették fel: Dr. Sághy Antal, Tóni bácsi, a Süttő-Neszmély, míg Hopp Ferenc, Dudi bácsi, a Táti-szigetvilág avatott ismerője volt. Számos természetbarát és kutató nőtt fel mellettük. A dorogi Hopp Ferenc 1988-ban, míg a süttői dr. Sághy Antal 2000-ben távozott el tőlünk. A Duna védelmét örökbe hagyták számunkra. Szakmai és erkölcsi hagyatékukra támaszkodva kezdtük el a szigetvilágok védetté nyilvánítását körülbelül 15 évvel ezelőtt. Mindketten „élő lelkiismeretként” vannak ma is köztünk, értékrendjüket sokan próbáljuk követni mindennapi munkánk során. A védetté nyilvánítással az ő munkásságuknak is emléket állítottunk.
Csonka Péter tájegységvezető
 |
 |
 |
Fotók: Csonka Péter, tájegységvezető
Nagyon örültem, amikor olvastam a hírt, hogy védetté nyilvánítottak a Táti-szigeteket! Jómagam az ötvenes évek végétől élek Táton. Akkoriban ritkán jutottunk be a szigetekre, mivel határsáv volt és csak titokban merészkedhettünk be felfedezni. Már gyerekként lenyűgözött a terület élővilágának gazdagsága. A madarászat és a természet iránti szeretetem nagy mértékben e helynek köszönhetem.
A 80-as évektől, vadászként és madarászként már engedéllyel is be tudtunk járni. Hopp Ferenc ekkor írta meg „Egy névtelen rezervátum (1938–1988)” címmel monográfiáját a Táti-szigetekről. Sajnos a kiadását már nem érte meg. Ő és dr. Sághy Antal már korábban is szorgalmazta a hatóságoknál szigetek a védetté nyilvánítását.
Az 1980-as évek utolsó harmadában elkezdődött a nagymarosi erőmű gátrendszerének építése. A munkálatokkal irdatlan természetpusztítás kezdődött. A nyomvonalon kivágott fák gyökereivel betemették a Körtvélyes-sziget és a Táti-sziget közötti ágat, a Csutrit. A megbolygatott talajra pedig beözönlettek az invazív növényfajok!
Így írt erről Hopp Ferenc:
"Az addig csodálatos szigetekben és a hozzájuk tartozó folyóágakban megindult a gátépítés és a természetrombolás. A még meglévő évszázados fákat és telepített erdőket kivágták. Az eddig háborítatlan élőhelyekről elűzték az állatokat, és hatalmas földmunkagépek zaja váltotta fel az addigi „paradicsomi” csendet. A réteket, az ősi gyepeket feltúrták. A hatalmas munkagépekkel az óriási tuskókat és gyökereket kitépték, s ezekkel a Csutri és más folyóágakat egyszerűen feltöltötték, eltömték. Ezen „tervszerű” pusztítás bizonyára egy egész életen át kitörölhetetlen nyomot hagy a sziget életében. A növény és állatvilág döntő többsége elpusztult, elvándorolt. Az erőműépítés leállításának következménye egy szétdúlt, elvadult és elhagyott képet mutató szigetroncs."
Kép forrása: Hopp Ferenc: Egy névtelen rezervátum (1938–1988)
Az Európai Unióhoz való 2004-es csatlakozással a Táti-szigetek, a Duna és ártere is bekerült a Natura 2000-es hálózatba. De még sok évnek kellett eltelnie mire eljutottunk idáig, hogy országos jelentőségű természetvédelmi oltalmat is kapjon.
A Pap ere közel természetes állapotban maradt fent
Szerencsésnek érzem magam, hogy kezdetektől részese lehettem ennek a védelmi folyamatnak, hogy láthatom azokat a természetvédelmi tevékenységeket, amelyeket az utóbbi években a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága megvalósított ezeken értékes vizes élőhelyeken. Sokunk álma teljesült!
Nagy László polgári természetőr
Dr. Sághy Antal, a Süttő környéki Duna és a Gerecse hegység ornitológusa, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület egyik alapító tagja így írt Hopp Ferencről:
"1938-tól járt ki a táti szigetekre (a három nagyobb, két kisebb és egy időszakos apró szigetből álló, egymástól mellékágakkal elválasztott, szigetsort nevezik Táti-szigeteknek, jóllehet, azoknak tekintélyes része a kataszter szerint Esztergom város tulajdona). Minden zugot úgy ismert ott, mint a tenyerét. Tudta, hogy a szigetcsoport ősi, eredeti arculatának fenntartása érdekében szükséges volt a rezervátumszerű állapot megőrzése, amely az itt őshonos és átvonuló madárfajok biztonságos létét nem veszélyeztette. Hogy ez sikerült, abban nagy szerepet játszott az itt lakó emberek természet- és madártisztelete — az élővilág szeretete, a felesleges zaklatás, oktalan károkozás megakadályozása. Így ír Hopp Ferenc „Egy névtelen rezervátum 1938— 1988" című, kis példányszámban megjelent monográfiájában a Táti-szigetekről, amikor az 1978. évi 17. sz. (Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról — szóló) törvényből az odáig elérő környezet-pusztításokról értesül. Amikor a fősziget ebedi oldalán végzett hatalmas tarvágásokról készült fényképeket megmutattam neki, csak legyintett, szólni nem tudott. Fájdalmát Francois Villon soraival fejezte ki: „...Kaszás testvér! Sovány a földünk! Könyörgöm, egyet tégy nekem: ha vinned kell, hát szórd szét trágyának a testet itt, e réteken.”
(Dolgozók Lapja, 1989. június 3.)
Forrás: library.hungaricana.hu
A Táti-szigetek területe gyalogosan szabadon látogatható. Napnyugta előtt 2 órával azonban kérjük hagyják el a szigetet az ott folyó vadászati tevékenységek miatt! Kérjük továbbá, hogy ne térjenek le az utakról a természeti értékek megóvása érdekében!
Védett szibériai nőszirom (Iris sibirica) virágzása a Körtvélyesi-szigeten
Fotó: Berkó Gyöngyi ökoturiszikai referens
