A Szénások dolomit hegyeit a Budai-hegységben az 1800-as évek vége óta az egyik kiemelkedő jelentőségű hazai természeti területként tartják számon. A társulások számos bennszülött (endemikus) és maradvány (reliktum) faj élőhelyét jelentik, közülük a pilisi len (Linum dolomiticum) a világon egyedül itt él. Értékét az Európa Tanács 1995-ben Európa Diploma adományozásával ismerte el. Természetvédelmi kezelésére 2003-ban az Európai Közösség LIFE-Nature programjából nyertünk támogatást.

Európa természeti örökségének megóvása érdekében az Európa Tanács 1965-ben létrehozta az Európa Diplomát. A kitüntetéssel egyes európai jelentőségű védett területek az Európa Tanács védnöksége alá kerülnek, amit ötévente újítanak meg. A Diplomát olyan védett természeti területek nyerhetik el, amelyek Európa geológiai, biológiai vagy tájképi sokféleségének megőrzése szempontjából kiemelkedően fontosak. Az Európa Diplomával nemcsak az adott terület egyedülálló biológiai vagy táji értékeit ismerik el, hanem az azok megóvása érdekében végzett természetvédelmi kezelés hatékonyságát is.

A Diploma elnyeréséhez szükséges pályázatot a tagországok kormányai nyújtják be az Európa Tanácshoz. Egy szakértői csoport helyszíni szemlén vizsgálja meg a terület jellemzőit és problémáit és ez alapján javaslatot tesz a Miniszteri Bizottság felé. Az előterjesztéshez általában a terület kezelésének javítására vonatkozó javaslatokat és – ahol szükséges – feltételeket is csatolnak.

Védetté nyilvánítás
A hazai természetvédelem alapelveit kidolgozó KAÁN KÁROLY már 1931-ben megjelent „Természetvédelem és természeti emlékek” című könyvében javasolta a Kis- és Nagyszénás egy részén rezerváció kijelölését a ritka növények megóvása érdekében. Ugyanekkor Pilisszentiván egykori földbirtokosa, KARÁTSONYI IMRE gróf gondoskodott a pilisi len védelméről.

Ennek ellenére csak a világháború után, 1951-ben került sor két kisebb terület védetté nyilvánítására, melyek az 1978-ban létrehozott Budai Tájvédelmi Körzet részévé váltak. 1994-ben a terület egy részét erdőrezervátummá. azaz olyan területté nyilvánították ahol semmiféle emberi (erdészeti) beavatkozás nem történik, így a háborítatlan természeti folyamatok tanulmányozhatóak.
Irodalom:
HUNKELER, P. (2000): European Diploma for protected areas. Questions and Answers 6. - Council of Europe, Strassbourg.

TERMÉSZETI ÉRTÉKEK

Növényvilág  

Pilisi len (Linum dolomiticum)
A Budapest környéki flóra kiemelkedő kutatóját, BORBÁS VINCÉT gyakran emlegetik a „legmagyarabb botanikus”-ként. Megérdemli a kitüntető címet, hiszen számos pannóniai bennszülött növényfajt írt le. Felfedezettjei közül a legtündöklőbbet, a pilisi lent (Linum dolomiticum) a Természettudományi Társulat 1897. január 13-án tartott ülésén mutatta be. BORBÁS kivételes felkészültségét mutatja, hogy azt is felismerte, az újonnan talált növényfaj legközelebbi rokona egy görögországi lenfaj, a Linum elegans. BORBÁS VINCE emlékét a Szénások ma is őrzi, a terület egyik legértékesebb dolomithegyét Borbás-gerincnek nevezik. A vidék alapkőzete – a triászkori dolomit – igen változatos, mozgalmas, gerincekkel, völgyekkel tagolt felszínt képez, amelyen üdébb és szárazabb tölgyerdők, karszt-bokorerdők, sztyepplejtők és sziklagyepek mozaikja jött létre. A száraz, meleg mikroklímájú déli lejtőket csak néhány méter választja el a hideg északi oldalaktól, ezért a nagy klímaváltozásokat a növényzet csupán néhány méteres vándorlással szinte változatlanul át tudta vészelni. A hideg északi völgyoldalakban fennmaradtak azok a jégkori növények, amelyek a Kárpát-medencéből máshonnan már kipusztultak, ma magashegységi fajok. Ilyenek a lila csenkesz (Festuca amethystina), a tarka nádtippan (Calamagrostis varia) és a szürke bogáncs (Carduus crassifolius subsp. glaucus).

Bennszülött növények
A dolomit hegyek menedékhelyein – a refúgiumokban – fennmaradt növényegyedek fajtársaiktól elszigetelve önálló bennszülött fajjá válhattak. Az István király-szegfű csak a Dunántúli-középhegység dolomit sziklagyepeiben él. A budai berkenye (Sorbus semiincisa) elterjedési területe a Budai-hegység és a Pilis. A hazai flóra egyik leghíresebb bennszülött növénye a pilisi len (Linum dolomiticum), amely az egész világon csak itt él.

Erdők
A dolomithegyek völgyeiben zárt erdőket találunk. A gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben a társulás nevét adó fafajok közé bükk, kis- és nagy levelű hárs, magas kőris elegyedik. Ám a gyertyános-tölgyesek leglátványosabb fafaja a madárcseresznye. Tavasszal akár a szomszédos hegytetőről is felismerhetjük fehér nászruhás példányait. A kirándulók szépnek találják ezeket az erdőket, de a természetvédelmi szakember kritikusan nézi az azonos korú fákat, illetve az elhalt törzsek hiányát. Ezek bizonyítják, hogy a területen hosszú ideig intenzív erdőgazdálkodás folyt. Reményeink szerint néhány évtized múlva már számos helyen tárul elénk az itt látható erdőkép: a kidőlt idős bükk számos élőlény létfeltételeit teremti meg, a helyén nyílt lékben pedig fiatal hárs csemeték törnek fel.

Gyepek
A Szénások legnagyobb értékét a ritka növényfajok élőhelyéül szolgáló gyeptársulások jelentik. A meredek déli oldalakon nyílt dolomit sziklagyepek, a hűvösebb, északi oldalakon zárt dolomit sziklagyepek, a tetőkön árvalányhajas sztyepprétek alakultak ki. Az erdőirtások révén létrehozott kaszálókon és legelőkön másodlagos, de fajgazdag hegyi rétek, sztyepprétek, sziklagyepek alakultak ki. A legnagyobb ilyen jellegű gyepes terület a Nagy-Szénás, de kiterjedt gyepfoltok vannak a Kutya-hegy aljában is. Mára ezek a gyepek is olyan ritka növényfajok élőhelyei, mint a bennszülött bibircses vértő (Onosma pseudarenaria) vagy a homoki nőszirom (Iris arenaria).

Állatvilág

A Szénások Európa Diplomás terület zoológiai értékei közül kiemelkedik a gerinctelen állatvilág. A fauna sokszínűsége főleg annak köszönhető, hogy a növénytársulások is változatosak: az idős bükkösöktől a nyílt sziklagyepekig sokféle élőhely állatai népesítik be a területet. A gerinctelen faunát a mediterrán és kontinentális elterjedésű fajok túlsúlya jellemzi.

Fűrészlábú szöcske (Saga pedo)
Európa legnagyobb rovarfaja. Elterjedési területének északi határa a Kárpát-medence, ahol szűznemzéssel szaporodik. A száraz, meleg, dús növényzetű sztyeprétek ritka lakója. Hatalmas termete ellenére nehéz észrevenni, hiszen színe és mozgása olyan, mint egy szélben mozgó ágé. Ragadozó életmódot folytat.

Vonalkás földibagoly (Euxoa vitta)
Atlanto-mediterrán elterjedésű lepkefaj. A nyílt mészkő- és dolomitgyepek lakója, amely nagyon szórványosan fordul elő Közép-Európában. A területen élő populációja viszonylag nagy egyedszámú és stabil. Hernyója rövid föld alatti járatokban él, onnan csak ritkán merészkedik elő, hogy a közelben lévő növényeket tápláléknak behúzza a járatába.

Keleti rablópille (Libelloides macaronius)
Mediterrán elterjedésű rovarfaj, amely lepkeszerű megjelenése ellenére a recésszárnyúak rendjének tagja. A gyors röptű kifejlett rovar rövid életű, és rövid ideig rajzik, ezért jelenlétét nem könnyű kimutatni. A területen rendszeresen megfigyelhető.

Ajánlott tanösvényeink:
Jági tanösvény (Pilisszentiván) >>
Nagy-Szénás tanösvény (Nagykovácsi) >>

Ajánlott bemutatóhelyeink:
Pilisi Len Látogatóközpont >> (Pilisszentiván, Bányász u.17.)
Ideiglenes címünk: Német Nemzetiségi Tájház (2084 Pilisszentiván, Szabadság út 86.)

Információ (tanösvények és látogatóközpont):
Tóthné Becsei Katalin, +36 30 511 1802
Karlné Menráth Réka, +36 30477 6720
pilisilen@dinpi.hu