Ugrás a fő tartalomra

Vértesszőlősi előembertelep TT

A védett terület a vértesszőlősi egykori forrásmészkőbányát foglalja magában. A forrásmészkő a Duna mellékfolyója, az Által-ér pleisztocén teraszaira települt 8-10 m vastagságban.

A forrásmészkő kiválóan alkalmas növényi és állati ősmaradványok megőrzésére: a vízben élő vagy abba beleesett állatokat és növényi maradványokat (leveleket, magvakat, tobozokat) a meleg vízből kicsapódó mész kérgezte be, ami később mésztufává változhatott. Ily módon finom lenyomatokat készített róluk.

Alapadatok

  • Védetté nyilvánítása: 12/ 1976. OTvH sz. határozattal
  • Törzskönyvi száma: 132/TT/76
  • Kiterjedése: 38 ha
  • Az érintett községhatár: Vértesszőlős
  • Természetvédelmi kezelő: Magyar Nemzeti Múzeum


A védett természeti értékek rövid jellemzése

A védett terület a Vértesszőlős egyik forrásmészkőbányát foglalja magába. Vértesszőlősön több travertínó (édesvízi mészkő, mésztufa) fejtés is működött, ezek közül a legmagasabban fekvőben és legidősebben kerültek elő az őslénytani és régészeti leletek.

A vértesszőlősi bányában és környékén végzett földtani és régészeti kutatások nyomán ősállati maradványokra, kormeghatározó értékű emlős- és csiga-faunán kívül az egykori puha mésziszapba mélyedt, megkövesedett ősbölény, orrszarvú, medve és szarvas lábnyomokat konzervált a természet. Később rendkívül gazdag őstörténeti leletegyüttesre is bukkantak: tűzhelyre, kőeszközökre és állat-csontokra. Vértes László irányításával folyt a kutatás. Az ásatások során az I. lelőhelyen 4, a III. lelőhelyen 5 kultúrréteg került feltárásra, míg a II. lelőhelyen leginkább nagyemlős csontok kerültek elő. A működő bányában összesen 8 lelőhelyet dokumentáltak, de ásatás csak az I-II-III. lelőhelyeken zajlott.

Vértesszőlősön előkerült 4 emberi tejfog-töredék és egy tarkócsont ("Samu"). A felnőtt ember elcsontosodott varratú koponyájának maradványára, egy 16 mm vastagságot is elérő tarkócsontra leltek, az öreglyuk melletti ütés nyomaival. A betört koponyacsont az agyvelő eltávolításának kultikus szokásaira utal, a neandervölgyi, a jávai és más koponyaleletekhez hasonlóan. Vadászó, kőeszközt készítő, tüzet használó elődünk a "Homo (erectus seu sapiens) paleohun-garicus" nevet kapta. Korára vonatkozóan egyes megállapítások szerint 300 ezer éves. Leletei alapján a feltárás világhírnévre tett szert. Egyedülállósága miatt a kőzetfeltárásokat földtani alapszelvényként tartják nyilván.

Kapcsolattartó:

Csonka Péter

E-mail:

csonkap@dinpi.hu

Telefon:

+36 30 663 4659

Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.