A Velencei-hegység Magyarország egyetlen gránit alapkőzetű hegysége és mint ilyen az ország földtani értelemben legöregebb tájegysége. A Velencei-hegységben Pákozd községtől északra a Sárhegy legmagasabb pontja és az ettől K-DK-re eső területen a gránit kisebb-nagyobb sziklacsoportokat alkot, amelyek jellegzetes alakjukat a szél és az esővíz együttes hatásának köszönhetik.
Védettségét a Pákozdi-ingókövek természetvédelmi terület védettségének fenntartásáról szóló 65/2007. (X. 18.) KvVM rendelet tartja fenn.
- Védetté nyilvánítása: 592/ 1951 OTT határozattal
- Törzskönyvi száma: 32/TT/51
- Kiterjedése: 256 ha
- Érintett községhatár: Pákozd
- Természetvédelmi kezelő: HM Budapesti Erdőgazdasági Rt. Lovasberényi Erdészete.
A védett természeti terület rövid jellemzése
A kemény, tömött, vízzáró kőzetet repedések szelik keresztül-kasul. A repedések a gránit tömegét, nagy négyszögletes hasábokra tagolják és ezeken a felszíneken folyik a kőzet aprózódása, mállása. A felszín mállása folytán a gránittömbök sarkai legömbölyödtek, a tömbök elváltak egymástól és sajátos képződmények az ún. "ingókövek" jöttek létre. Egyes tömbök élükkel támaszkodnak csupán a sziklára, amelyen kimozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének. Ezen alakzatok legszebb példányait megőrzi a természetvédelmi terület.
A Természetvédelmi Hivatal anyagi támogatásával 1994. évben a székesfehérvári Gaja Természetvédelmi Egyesület elkezdte a Velencei-hegység földtani képződményeinek bemutatását célzó földtani tanösvény kiépítését, amely átvezet a természetvédelmi területen is.
A geológiai értékek mellett az itt található vegetáció is védelemre érdemes, hiszen az alapkőzet jellegéből adódóan szintén egyedülálló az országban.
Főbb veszélyeztető tényezők, speciális védelmi feladatok
- illegális szemétlerakás,
- motokrosszozás,
- hegyikerékpározás.