"A budai hegyek egyik legérdekesebb életközösségét a Sas-hegyen találjuk, bár messziről kopár sziklás képet mutat, amelyen csak itt-ott zöldell egy-egy árva feketefenyő vagy orgonabokor. De ez csak a látszat, amellyel csak a felületes szemlélő elégszik meg, közelebbi vizsgálattal kiderül, hogy Budapest egyik legérdekesebb élőhelye, amelyhez hasonlót Visegrádtól az Al-Dunáig nem találunk." (Dr. Pénzes Antal)
Védettségét a jelenleg hatályos, a Budai Sas-hegy természetvédelmi terület védettségének fenntartásáról szóló 40/2007. (X. 18.) KvVM rendelet tartja fenn.
Alapadatok
- A területet 1957-ben nyilvánította védetté az Országos Természetvédelmi Tanács 985/57 sz. határozatával
- Törzskönyvi száma: 64/TT/1957
- Kiterjedése kb. 30 ha
- Érintett városrész: Budapest, XI. kerület
A védett természeti értékek rövid jellemzése
Érdekes geológiai jelenségeivel, értékes, szinte egyedülálló élővilágával különleges értéke ez a 30 hektáros zöld sziget a fővárosnak. Az érdeklődő természetbarát ma kiépített körutakon tekintheti meg a látnivalókat és gyönyörködhet a csodálatos panorámában. A kelenföldi lapályból kiemelkedő "sasbérc" csúcsa 259 m magasságban van a tengerszint felett. A hegy morfológiáját, növény- és állatvilágának jellemzőit, fajgazdagságát döntően a hegytömeg alapkőzetének (dolomit) sajátosságai határozzák meg. Ez kb. 180-200 millió évvel ezelőtt, a Kárpát-medence területén hömpölygő ún. Triász-tenger mészvázú állatainak maradványaiból keletkezett. A későbbi kéregmozgások hozták létre magát a hegyet, s emelték a felszín fölé. Az ekkori vulkáni tevékenységek, elsősorban a feltörő hőforrások sok jellegzetes változást okoztak az alapkőzetben. Sok helyütt kovával itatták át a kőzetet, így jött létre a "tűzköves dolomit", néhol igen vastag rétegben csapódtak ki az oldott fémsók (elsősorban vaslimonit telérek) és festették barnára a kőzetrepedések mentén a sziklákat. Különleges alakulatai a Sas-hegynek az un. "kőszálak" (Beethoven-, Medve-szikla), melyek kovával átitatott, így a környező kőzetnél jóval keményebb sziklatömbök. Ennél fogva sokkal jobban ellenálltak az eróziónak, így nyerték meglepő alakjukat.
A sas-hegyi élővilág kialakulásában különleges jelentőségű a dolomit alapkőzet. A dolomit és mészkőrögök morfológiailag lényegesen eltérnek egymástól. Az így kialakuló különböző növénytakaró és állatvilág alakult ki. A déli lejtők a jégkorszakok előtti és közötti melegkorokból származó növényeket (magyar gurgolya, István király szegfűje, sadler imola, csikófark, stb.), a hűvös sziklás északi lejtők pedig havasi, északi jellegű fajokat (budai nyúlfarkfű) mentettek át a jégkorszakból napjainkba. Ők flóránk nagy "öregjei", melyeket a dolomitjelenség mentett meg a más területeken már évezredek óta előbbre tartó szukcesszió könyörtelen versenyétől. Ezek egyúttal a Kárpát medence bennszülött fajai is, így különlegesen fontosak a természetvédelem számára. Ezeken kívül is sok ritka és védett növényfaj él itt. Néhány igen értékes faj a következő: apró nőszirom, tavaszi hérics, leánykökörcsin, tarka és bíboros kosbor, heverő naprózsa, borzas vértő, sárga kövirózsa, stb.
Faunisztikai szempontból a Sas-hegy sziklás kúpjai és kopár háborítatlan lejtői a legértékesebbek. A legnagyobb ritkaságok és a legértékesebb fajok itt találhatók. Különösen gazdag az ízeltlábú fauna, - ezek közül kiemelkedő jelentőségű a lepkék és a pókok igen fajgazdag csoportja -, de megtalálható itt a ma már igen ritka ájtatos manó és fűrészeslábú szöcske is. Itt él a fokozottan védett haragos sikló és a pannongyík is. A hegylábon található sűrű bozótos cserjés számos madárfaj fészkelő- illetve táplálkozóhelye.
Főbb veszélyeztető tényezők, speciális védelmi feladatok
A természetvédelmi területet veszélyeztető tényezők és az ezeket kivédeni igyekvő tevékenységeink a hegy speciális helyzetéből fakadnak. Főleg a ma már teljes körülépítettség és az intenzív látogatottság jelenti a fő problémát. Ezen gondok egy része a környező lakóterületek, valamint a látogatók védelmével, kényelmével összefüggőek. Az igen könnyen erodálódó, pusztuló dolomitsziklákat évről-évre át kell vizsgáltatni és szükség szerint megerősíteni, hiszen leomlásuk súlyos baleseteket okozhat. A látogatók részére kiépített utakat is természetesen folyamatosan karban kell tartanunk. A fő feladatunk azonban az egyedülálló élővilág megőrzése az utókor számára. A viszonylag kis terület sajátos mikroklímája folytán ezen kis kiterjedésében is stabil ökoszisztéma, sőt képes a ma már sajnos fokozottan jelentkező kedvezőtlen környezeti hatások kivédésére. Hatásuk ma már azonban itt is érezhető. Ezek ellen azonban helyileg nyilván nem tehetünk semmit. Speciális azonban a helyzet az orgona esetében, ennek visszaszorítására ma még nem sikerült optimális módszert találnunk.
Fontos feladatunk - bár talán tudományosan a legjobban feltárt területek közé tartozik - a folyamatos, tudományos igényű feltárás és adatgyűjtés is. A területen szinte állandóan folynak kutatások, amelyek a minél mélyebb szintű megismerést és ezen keresztül a hatékonyabb természetvédelmet hivatottak szolgálni. A természetvédelem számára igen fontos, hogy a természeti értékeket ne csak szűk szakmai körök ismerjék, jelentőségét nagy tömegek és minél fiatalabb korban ismerjék meg. Ezért az ismeretterjesztés fontos helyszíne a Budai Sas-hegy, évente több száz iskoláskorú gyermek ismerkedik itt a természet érdekességeivel, de a nagyközönség számára is nyitva állunk.
Mindannyiunk közös ügye, hogy ennek az "élő múzeumnak" kincseit megőrizzük!
