Az Ipoly

Ipoly-völgy (fotó: Selmeczi-Kovács Ádám)

A nemzeti park másik névadója az év nagy részében jelentéktelen vízfolyásnak tűnik, ám az itt élők jól tudják, hogy valós a megtisztelő cím, amely hazánk legszeszélyesebb folyójává tette az Ipolyt. Majd’ kilencszázszoros különbség mutatkozik a kisvízi és az árvízi vízhozam között, melynél nagyobbat csak a Tisza produkál a Kárpát-medencében.

Az Ipoly a szlovákiai Vepor-hegység mintegy 1100 méteres oldalából indulva, 5000 km2-es vízgyűjtővel, alig 220 kilométert megtéve – a balparti mellékfolyók közé sorolódva – ömlik Szobnál a Dunába.
A folyó méretéhez képest jelentős vízgyűjtő magában rejti, hogy egy-egy heves esőzést követően vagy a hirtelen beköszöntő tavaszokon meginduló olvadáskor óriási víztömeg mozdul meg és terül szét a folyót kísérő területeken. Ez a folyó dinamikája által meghatározott módon zajlik, amelyet a korábbi századokban figyelemmel kísértek az itt gazdálkodók, akik jól tudták, hogy felesleges és káros ezt túlszabályozni.

Az ipari fejlődés erősödése, majd a technokrata korszellem által uralt időszakok azonban jelentős nyomot hagytak az Ipoly völgyén is: számos kanyarulat levágásával mintegy 50 kilométerrel sikerült „megrövidíteni” a természetet, valamint kiépítettek hat mederduzzasztót. Az elképzelések szerint mindez a folyó megzabolázását és a kiszámítható vízhozamot kellett volna, hogy eredményezze.

Azonban a kiegyenesített, felgyorsult folyó néhány évtized alatt jelentősen „berágta magát”, azaz a meder kimélyült, ezzel együtt a környékbeli falvakban a talajvíz vészesen lesüllyedt. A duzzasztók mesterséges akadályként állják útját a szaporodási időszakban a Duna felől érkező halaknak, amelyek így nem érhetik el eszményi ívóhelyeiket.

Szerencsés módon – különböző okok folytán – az Ipoly bizonyos szakaszai kimaradtak a szabályozásból. Ilyen az Ipolyszög - Hont közötti 30 kilométeres szakasz, amelynek közel 3000 hektár kiterjedésű területét védi 1997 óta a Duna-Ipoly Nemzeti Park. A törvényes oltalom 2001 óta nemzetközi elismertséggel párosul a Ramsari Egyezmény révén. A folyóvölgy sajátossága, hogy ez egyike hazánk kevés kétoldalú (bilaterális) ramsari területeinek is, bár a szlovákiai Poiplie csupán 450 hektárt foglal magába.

A természetvédelmi törekvések korántsem a rezervátum-elmélet kiteljesedését jelentik. A hagyományos tájhasználat sokszor épp az értékes flóra és fauna fennmaradását szolgálja, így nem véletlen, hogy az Ipoly-völgyben extenzív rétgazdálkodást folytatunk saját legelő állatállománnyal, amely egyben az őshonos magyar szürke marha génmegőrzését is biztosítja.

A vadgazdálkodás – a sokat emlegetett, de rég félrebillent természeti egyensúly miatt – szintén az Igazgatóság feladatát képezi, ám a már említett vizes élőhelyek védelmét szavatoló Ramsari Egyezmény „bölcs hasznosítási” törekvéseit is felülírva itt az apróvad teljes kímélete valósul meg. Ennek látványos „tünete” az az évről-évre változó számban jelentkező, ezres nagyságrendű vadlúdtömeg, amely a folyó szlovák oldalán tapasztalható vadászati nyomás elől húzódik át nyugalmas elöntéseinkre.

Az Ipoly völgyének sokszínű és csodálni való természeti értékeit több tanösvényen próbáljuk bemutatni az erre fogékony és érzékeny érdeklődőknek a folyó mindkét oldalán, szlovák partnereinkkel karöltve. A tavaszi elöntéseken nyüzsgő madártömegeket megfigyelő-tornyok, a nyári kaszálók életének megismerését kijelölt, akár kerékpárral is bejárható útvonalak segítik.

Generációváltás az ipolyszögi Égerlápon

1976-tól kerültek megrendezésre az Ipoly völgyében a természetvédelmi és ornitológiai táborok. Ezek célja a madárjelölés mellett a fiatalabb korosztály érdeklődésének felkeltése a természetvédelem, az élőhelyek megismerése és megőrzése iránt. A táborok hol az ipolyszögi Égerlápon, hol a Balassagyarmat melletti Nyírjesben, hol Dejtáron kerültek megrendezésre.

Tovább

Környezeti nevelés az Ipoly ártéren

Május 24-én Ipolyvecén tartottuk meg a hagyományos Ipoly-völgy Kincsei rendezvényünket, melyen mintegy 360 környékbeli óvodás és iskolás vett részt. 

Tovább
További kapcsolódó hírek megjelenítése További kapcsolódó hírek elrejtése

Duna-Ipoly Nemzeti Park

A Duna-Ipoly Nemzeti Park területe a Pilis, a Visegrádi- és a Börzsöny hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát és a Szentendrei-sziget egyes területeit foglalja magában. A Nemzeti Park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja. Ebből következik a terület nagyfokú változatossága, amely egyedülálló határainkon belül.

Tovább

Fedezze fel az Ipoly-völgyet!

Nemzeti parkunk második, kevésbé ismert névadó folyója az Ipoly. Kevesen tudják, hogy ez hazánk egyik legszeszélyesebb vízfolyása, melynek kisvízi és árvízi vízhozama között közel kilencszázszoros különbség van. Számunkra azonban azért igazán értékes, mert az itt bemutatott, Hont és Balassagyarmat közötti szakaszán jórészt érintetlenül, a természet diktálta rendnek megfelelően él – azaz hatalmas árterületén páratlan vízi élővilágnak ad otthont, menedéket, táplálkozóhelyet. Olyan ritka, védett fajok szaporodnak itt háborítatlanul, mint a haris vagy az énekes hattyú.

Letöltés
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.