Szártalan bábakalács
A száraz gyepekben élő közönséges bábakalácsot (C. vulgaris) régen a budapesti piacokon száraz csokrokba kötve árusították. A védett szártalan bábakalács hegyi rétekben él, így nem véletlen, hogy a Bükki Nemzeti Park címernövénye.
A pestis pusztítása ellen a különböző országokban más-más pestisfüvet
tartottak hatásosnak. A hozzájuk kötődő legendában közös, hogy Isten
egy nagy királynak mutatta meg a pestisfüvet. Németországban Nagy Károly
vaktában kilőtt nyila a bábakalács szárát lőtte át – ezért szártalan.
Károlyra, vagyis Carolusra utal a növény tudományos neve: Carlinus. A
középkori füvészek szerint a bábakalács csak akkor hatásos, ha Szent
István havának közepe táján a kora reggeli harmatban szedik. Gyökerét a
népi gyógyászatban ma is használják gyomorpanaszokra.
A „kalács” név magyarázata, hogy a szártalan bábakalács húsos
fészektányérját régen ínségeledelként fogyasztották. Virágszirmoknak
látszó csillogó fészekpikkelyei száraz, napsütéses időben nyílnak ki.
Innen kapta több idegen nyelvben a népi nevét, németül Wetterdistel
(időjárásbogáncs), Sonnenblume (napvirág), franciául chardon du beau
temps (jó idő bogáncs). Sok babona kötődik hozzá, például ló nyakához
kötötték, hogy ne fáradjon el, vagy beteg állatokat csapkodtak meg vele
háromszor.
Társnevei: földi rózsa, vad árticsóka.
Carlina acaulis LINNÉ 1753