Sárga és fehér fagyöngy
A két fagyöngy úgy egészíti ki egymást, mint két testvér. Az egyik sárga, a másik fehér. Az egyik lombhullató, a másik örökzöld. Az egyik a bükkön és a tölgyeken élősködik, a másik a többi fán.
Magjaik terjesztésére a madarakat használják.
Terméseik ősz végére, télre érnek be, amikor a madarak élelemben
szűkölködnek. A csonttollú, fenyőrigó, léprigó, szőlőrigó elfogyasztja a
ragadós álbogyókat. A magvak áthaladnak tápcsatornájukon és a viscintől
ragadóssá vált madárürülékkel együtt fennakadnak az ágakon, ahol
gyökeret ereszthetnek.
A madarak befogására használt lépvesszőt a fagyöngyből főzött ragadós
anyaggal vonták be. A legnagyobb termetű hazai rigófaj, a léprigó latin
neve Turdus viscivorus, szó szerint lefordítva "fagyöngyevő rigó".
A fehér fagyöngyöt a pogány druidák szent faként tisztelték. Az
angolok kedvelt karácsonyi örökzöld növényei a magyal és a fehér
fagyöngy, a mistletoe. Ezeket viszi magával a karácsonyi kántáló,
ezekkel díszítik a karácsonyi asztalt és akik az ebből fon koszorú alatt
megcsókolják egymást, azok élete abban az évben összefonódik.
Loranthus europeus JACQUIN 1762, Viscum album LINNÉ 1753