Ökörfarkkóró
Az ökörfarkkórót a gyerekek is jól ismerik hiszen Bálint Ágnes Mazsolája ökörfarkkóró alatt szokott pihenni.
Az ökörfarkkórót a legelő állatok elkerülik, mert leveleik és száruk
vastagon gyapjas. Ennek a tulajdonságának köszönheti latin nevét is, a
verbascum a barba szóból ered, ami szakállat jelent
(barbascum-szakállas). A csilláros ökörfarkkóró latin neve Verbascum
lychnitis, a lychnis szó jelentése láng. Ennek oka, hogy gyapjas
leveleit szikrafogónak használták. Legtöbb esetben porzóik is gyapjasak
és gyapjúszőrük cukortartalmú, ezzel csalja a rovarokat a virágra.
Az ökörfarkkórókat régóta gyógynövényként tartották számon. Az ókori
görög mitológia szerint, aki ezzel bedörzsölte a kézfejét, és közben a
napistenhez, a gyógyítás védnökéhez, Apollónhoz fohászkodott, azt minden
baj, betegség elkerülte. A szöszös és a dúsvirágú ökörfarkkóró virágai
hatóanyagok sokaságát tartalmazzák. Virágaikat sok helyen gyűjtik,
árnyas helyen megszárítják és vizes forrázatát használják. Növényi
nyálkát tartalmaz, ezért a légcső hurutos bántalmaira használják,
valamint a bél nyálkahártyájának gyógyítására.
Az ökörfarkkóró hatóanyagai között azonban van egy méreg is. Már
Aristoteles megírta, hogy a phlomon alkalmas a tavak és folyók halainak
kifogására, mert ha vízbe dobjuk, a halak elkábulnak. Az ökörfarkkóró
mérge a szaponin, ami vízben jól oldódik, a halak kopoltyúinak felületét
támadja meg, ezért lehetetlenné válik a légzésük és megfulladnak.
Elsősorban a magjában található meg bőven, ezért ezt használják
halbódításra.
A kisvirágú, nem molyhos ökörfarkkórók közé tartozó molyűző ökörfark
(Verbascum blattaria) valójában molyfogó, hiszen virágai magukhoz
csalogatják a molyokat.
Társneve: mezei gyertya.
Verbascum LINNÉ 1753