Odvas keltike
A két leggyakoribb keltike faj az odvas és az ujjas keltike (C. cava és C. solida). Az odvas keltike gumója belül üreges, odvas. Az ujjas keltike gumója tömör, nevét onnan kapta, hogy murvalevelei nyitott tenyérhez hasonlítanak. Társneve: kakasláb.
Gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben március végétől rövid ideig
tartó virágszőnyegben gyönyörködhetünk. A hóvirág, berki és bogláros
szellőrózsa, csillagvirág, salátaboglárka, galambvirág és a keltikék
virágzását a fényért való versenyfutás határozza meg. Ezek az erdők
lombfakadás után nagyon kevés fényt engednek át. A felsorolt virágok
ehhez sajátos módon alkalmazkodtak. Föld alatti raktározó szervükben
(hagyma, gumó, gyöktörzs) az előző évben fölhalmozott tartalék
tápanyagokkal felvértezve várják az első tavaszi napsütést. Ekkor
hihetetlen gyorsasággal és nagy tömegben kihajtanak, virágzásnak
indulnak, és hamarosan termést is érlelnek. A lombkorona teljes záródása
előtt kilevelesedve néhány hét alatt újra feltöltik
tápanyagraktáraikat, majd május közepére elsárgulnak és visszahúzódnak
föld alatti gumóikba jövő tavaszig. A keltike név is a kora tavaszi
virágzásra, a természet ébredésére, a kikeletre utal.
A keltikék kizárólagos tápnövényei a kis apollólepke (Parnassius
mnemosyne) hernyóinak, amik a tápanyagban gazdag magokat fogyasztják.
Májusra, mire a hernyók átalakulnak, a fényben szegény erdők már kevés
táplálékot nyújtanak, ezért a lepkék a napfényes tisztások virágjainak
nektárját fogyasztják. Emiatt a kis apollólepke csak olyan mozaikos
élőhelyen él, ahol a két élőhelytípus egymás közelében előfordul. A
lepke peterakásának idejére a keltikéknek már hűlt helye, de a lepkék,
illatuk alapján megtalálják, hogy hol a legjobb a petéiket lerakniuk az
avarba.
A keltikék magvainak terjesztését különböző hangyafajok végzik. A
növény ezt a szolgáltatást a magok köldökénél található kis
kiöblösödésnek (elaioszóma) köszönheti, mely magas fehérjetartalma miatt
a hangyák kedvelt tápláléka. A talajban található hangyafészkekbe
kerülő mag az elaioszóma elfogyasztását követően nem sérül és megfelelő
körülmények között megindulhat a csírázás.
Corydalis cava (LINNÉ 1753) SCHW. et KOERTE