Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Nagyezerjófű

Népi neve: kőrislevelű ezerjófű. Nevét azzal érdemelte ki, hogy erős illatú, keserű gyökerével ezerféle betegséget gyógyítottak a népi gyógyászatban.

Az egész növény illóolajokkal telített, jellegzetes citromillata van. Bódító illatú rózsaszín virágfürtjét barna mirigyek borítják. Leveleit fény felé tartva apró pontok formájában láthatjuk az olajjáratokat. Ha megdörzsöljük, finom illata egész nap a kezünkön marad, de akinek érzékeny a bőre az vigyázzon, mert kiütéseket okozhat. Különösen allergén terméses állapotban. Szélmentes forró nyári napokon illóolajfelhő burkolja be a virágzatot. A legenda szerint Linné lánya egy forró nyári napon gyufával lángra lobbantotta a nagyezerjófűt körülölelő gőzfelhőt. Állítólag megesik, hogy öngyulladással magától is lángra lobban, titokzatosan felvillanó kékesvörös fényeket előidézve. Hasonló jelenség lehet Mózes égő csipkebokrának a természettudományos magyarázata.

A nagyezerjófűhöz különleges mondák fűződnek. Ablakba téve villám ellen véd, vetésszéleken jég- és madárűző. A Dél-Bakonyban és a Balaton-felvidéken úgy tartották, hogy ahol a harkály ezerjófűlevelet ejt le a csőréből, kincs terem a nyomában. Egy másik hiedelem szerint a gyökere a hétlakatú zárat is kinyitja, ezért boszorkányfűnek is nevezték.

Dictamnus albus LINNÉ 1753