Nagyezerjófű
Népi neve: kőrislevelű ezerjófű. Nevét azzal érdemelte ki, hogy erős illatú, keserű gyökerével ezerféle betegséget gyógyítottak a népi gyógyászatban.
Az egész növény illóolajokkal telített, jellegzetes citromillata van.
Bódító illatú rózsaszín virágfürtjét barna mirigyek borítják. Leveleit
fény felé tartva apró pontok formájában láthatjuk az olajjáratokat. Ha
megdörzsöljük, finom illata egész nap a kezünkön marad, de akinek
érzékeny a bőre az vigyázzon, mert kiütéseket okozhat. Különösen
allergén terméses állapotban. Szélmentes forró nyári napokon
illóolajfelhő burkolja be a virágzatot. A legenda szerint Linné lánya
egy forró nyári napon gyufával lángra lobbantotta a nagyezerjófűt
körülölelő gőzfelhőt. Állítólag megesik, hogy öngyulladással magától is
lángra lobban, titokzatosan felvillanó kékesvörös fényeket előidézve.
Hasonló jelenség lehet Mózes égő csipkebokrának a természettudományos
magyarázata.
A nagyezerjófűhöz különleges mondák fűződnek. Ablakba téve villám
ellen véd, vetésszéleken jég- és madárűző. A Dél-Bakonyban és a
Balaton-felvidéken úgy tartották, hogy ahol a harkály ezerjófűlevelet
ejt le a csőréből, kincs terem a nyomában. Egy másik hiedelem szerint a
gyökere a hétlakatú zárat is kinyitja, ezért boszorkányfűnek is
nevezték.
Dictamnus albus LINNÉ 1753