Gyertyán
A magyarok az erdei fákat már a legősibb időkből ismerték. Legtöbbük nevét azoktól a népektől vettük át, akikkel legtöbbet érintkeztünk. Gyertyán szavunk azonban kivételes, magyar szóalkotás.
A 13. században említik először, a gyertya szó származéka. Ennek több
magyarázata is lehetséges. Márványosan csíkozott szürke kérge olyan,
mintha a viasz folyna lefelé a gyertyán. Hosszú, egyenes törzse a
gyertya formájához hasonlít. Vékony, jól égő ágaival régen világítottak.
Fája szép fehér, száradva kissé sárgás, akár a faggyú.
Termései szárnyas makkocskák, repítőkészülékük biztosítja hatékony
terjedésüket. A gyertyán nagyon jól tűri a vágást, az elvesztett
gallyakat gazdagon pótolja, ezért a nyírott gyertyán valóságos élőfal.
Carpinus betulus LINNÉ 1753