Fehér gólya
Országszerte elterjedt, eléggé gyakori fészkelő. Közismerten emberkövető madár, fészkeit lakott területeken, falvakban, városokban, tanyák közelében építi. Közismert, népszerű madarunk, számtalan népdalban, mondókában, szólásban és közmondásban szerepel.
"Elvitte a gólya a kedvét” – mondták régen a lányról, aki teherbe
esett. Ez a régies szólás arra a germán eredetű mesére utal, miszerint a
„gólya hozza a kisbabát”.
„Nem lát több gólyát” – mondják arra az emberre, aki szemmel láthatóan nem éri meg a tavaszt.
A gólya vándormadár voltára utal a következő szólás is: „Elvitte a
gólya az uzsonnát” – vagyis már elköltözött a gólya, rövidebbek
lettek a napok, tehát nem kell uzsonnázni.
A gólyák vonulási szokásairól meglehetősen sok ismerettel
rendelkezünk. Köszönhető ez elsősorban egy dán gimnáziumi tanárnak Hans
Christian Cornelius Mortensennek, akit a tudományos célú madárgyűrűzés
elindítójaként tisztelünk. Mortensen, 1899-ben viborgi (Dánia) lakhelyén
seregélyeken és gólyákon kezdte el sikeres kísérleteit.
Magyarországon a madárgyűrűzések 1908-ban kezdődtek, többek között
gólyák jelölésével. Ma már sokat tudunk a gólyák vándorlásáról; tudjuk,
hogy a kelet-európai gólyák a Boszporuszon átkelve Törökországon
keresztül megkerülik a Földközi-tengert, majd annak déli partvonalán
haladva elérik a Nílust. Itt délnek fordulnak és a nagy folyamot követve
jutnak el Közép-Afrikába. Egyesek eljutnak egészen Afrika legdélibb
tájaira is.
A Magyarországon gyűrűzött gólyák közül a legnagyobb távolságot az a
fióka tette meg, amelyet 1928 július 1-jén jelöltek Tarpán. Ez a madár
ugyanezen év december 25-én Dél-Afrikában került elő, légvonalban 8962
km-re a gyűrűzés helyétől.
A fiatal madarak ivarérettségük eléréséig (3-5 éves korukig) nem
térnek vissza születési helyükre, hanem attól átlagosan 700-1400 km-re
Dél- Dél-Keletre töltik a nyarat.
Népi, illetve régies nevei a fehér gólyának: házi gólya, eszterág, cakó, gagó.
Ciconia ciconia (LINNAEUS, 1758)